Aki megneszelte, hogy blogot írok az egyik jó szándékú önkéntesről, úgyhogy kicsit elszégyelltem magam, hogy mostanában hanyagoltam az írást, pedig már nincs sok hátra. Talán ez lesz az utolsó előtti bejegyzés. Vagy a jövő hét végén majd még írok egyet a helyi AFS-es búcsúpartitól. Majd meglátjuk. A vak is azt mondta.

Szóval, akkor hol is kezdjem. Mondjuk egy jó hírrel. Túl vannak a nyelvvizsgán, méghozzá nem is akármilyen teljesítménnyel. Aki Szegedre ment, ami nincs itt a szomszédban, de ügyesen leszervezte, hogy ott keresek neki családot, akinél tudott aludni, szóval le tudott menni egy nappal korábban. Már csak az volt a kérdés, hogy mikor jön haza, mert nem volt valószínű, hogy még időben el tudnak haza indulni, de végül másnap is tudott valakinél aludni. Gondolom ugyanott. Nem igazán értem, hogy ezeket a nyelvvizsgákat milyen szisztéma szerint csinálják, mert tavaly is lehetett Székesfehérváron is és Szegeden is vizsgázni, de két különböző időpontban. Na, a két helyszín idén is megvolt, csak az időpont volt ugyanaz, így nem tudom, hogy mi értelme volt, ha csak az nem, hogy mindenki választhatott, hogy a saját városához közelebbi, vagy távolabbi helyre megy. Aki a távolabbit választotta. Ismételten összepakolt a hátizsákjába, amire megint csak rácsodálkoztam, hogy nagyjából akkora, hogy azzal már akár haza is tudna költözni. Az érdekes az, hogy ha 10 napra megy ránézésre ugyanannyi cucc van benne, mint amikor háromra. Megbeszéltük, hogy azért, ha már egy család van olyan kedves, hogy befogadja, valami ajándékot vigyen magával, amire tökéletesen megfélőnek találtunk egy doboz szakét. Másnap meg boldogan hívott fel, hogy meglett a nyelvvizsgája. Egyébként nem is gondoltam, hogy nem sikerül neki, mert amennyire láttam elég sokat tanult rá, meg most már tényleg jól tud beszélni. Csak azt mondja meg nekem valaki, hogy egy bizonyítványt arról, hogy megtanulta, és beszélni is tudja a magyar nyelvet miért angolul állítottak ki. Vagyis miért CSAK angolul. Főleg mert úgy láttam, hogy a Fehérváriaknak van benne magyar betétlap is. Mindegy, mikor hazajött büszkén mutatta, én meg jól megdicsértem, mert azért ez tényleg nem akármi. Annyira, hogy mikor bementem a suliba, mert Botinak tüdőgyulladása volt, és beszélnem kellett a tanárokkal, a napközis tanár is mondta, hogy hallotta, hogy sikerült neki a nyelvvizsga, és ez mennyire nagy dolog. Az. Mondjuk azt sem tudtam, hogy tudták, hogy nálunk van. Szóval ő örül, én örülök, mindenki örül. Így van jól.

Pünkösd hétvégén megvolt az utolsó hazautazás előtti orientációjuk Pesten. Kérdeztem, hogy miről van ilyenkor szó, hogy mégis tudjam. Azt mondta, hogy elmesélik az elmúlt éve, hogy ki, hogy érezte magát, mit tanult, mivel lett gazdagabb, ilyesmi. Biztos ennek is van értelme. Gondolom ez is valamiféle amerikai brainstorming lehet, ami magyaroknak nem hiszem, hogy nagyon hiányzik, de nem is a magyaroknak csinálják. A cserediákoknak meg lehet, hogy valami befejezés féle érzést ad. Ha más nem, még utoljára összecsődítik egy helyre az egész társaságot.

A japánok

Az itteniek:

Basszus már csak 3 hét van hátra. Egyébként már ezerrel megy a pakolás. Igazából már vagy két hete. Fel akarja adni a csomagjait postán. Mondjuk, kell is, mert ahhoz képest, hogy milyen kevés cuccal jött, annyi ruhát vet itt magának, hogy gyakorlatilag szerintem több cucca van már, mint nekem, és azt nem nagyon lehetne a rapülőn hazavinni, főleg, mert gondolom, még ajándékokat is akar majd venni, meg vinni, meg biztos, hogy kapni is fog. Nem egyszerű a költözés, még akkor sem, ha az embernek nincsenek bútorjai. Egyébként a barátnőm pár hete költözött ki Kínába két évre, munka céljából, én meg csak pislogtam, hogy, hogy a fenébe lesz elég neki annyi cucc amit vitt magával. Neki is majd habzó szájjal kell vásárolnia, hogy meg tudjon élni. Na, de vissza az eredeti témához. Nem voltam Aki szobájában, így nem tudom, hogy dobozol e már vagy még csak pakol, de már nagyon készülődik. Elvileg pénteken megyünk csomagokat feladni.

Közben a meleg is megjött, de úgy dühöng, hogy az ember hajalmos elolvadni, vagy legalábbis állandó jelleggel a tusolóban lenni, mert különben nem jó. És ezt minden nap hallom is tőle, hogy, hogy lehet ilyen meleg, mert japánban ……. ilyenkor meleg van, de sokat esik az eső, meg miért ilyen hosszúak a nappalok, mert japánban….. ilyen nincs, ott mindig egyforma hosszúak napok. Mondjuk ez télen is megzakkantotta, hogy miért van ilyen korán sötét. Valamelyik nap reggel mikor fél nyolckor már huszonsok fok volt ott kint, szegény elindult suliba kabátban. Mit csinálsz te itt!! Veszed le azonnal! Meg fogsz kukulni. Meglepődve kérdezte, hogy már most? Már most. Nyár van, gusztustalan meleggel. Na, nem kellett sokáig győzködnöm, már vette is le a kabátját. Ezzel a lendülettel dobta be a szennyesbe. Akkor ez m ár nem fog kelleni. Ezt azért ilyen biztosan nem mondanám, de kimosom, mert valószínűleg tényleg nem fog kelleni, bár eső azért még lehet, ha a hőmérséklet vissza is esik elviselhető hőfokra. A melegnek meg napsütésnek köszönhetően a cseresznye is turbó gyorsasággal érik. Idén legalább nem rohadt le még éretlenül a fáról, viszont nincs is annyi, mint tavaly. Szerintem egyébként az is újdonság volt, hogy a cseresznyefán, ha elvirágzik gyümölcs is van, nem csak dísznek tartjuk. Ha az a rengeteg cseresznyefa, amit japánban van mind normális gyümölcsfa lenne, japán simán cseresznye nagyhatalom lehetne, és sok embernek a vitaminbevitellel sem lenne dolga pár napig. Én azon lepődtem meg, amikor megtudtam, hogy az ottani fákon nincs gyümölcs, ő meg akkor mikor megtudta, hogy az ittenieken van. :D

Megjött az édes nyári semmittevés. A diákoknak, mert, hogy mit fogok kezdeni három otthon unatkozó gyerekkel, főleg, mert nekünk dolgozni kell, azt nem tudom. Attilát még csak el tudom tuszkolni az oviba, de, hogy Akival meg Botival mi lesz, azt nem tudom. Mikor Akit kérdeztem, hogy mit fog csinálni a szünetben, az volt a válasz, hogy nem tudom. Hát így meglehetősen hosszú lesz a még fennmaradó három hét. Az évzáró után kérdeztem, hogy milyen volt. Gondoltam azt mondja, majd, hogy unalmas, vagy hosszú, vagy valami ilyesmi. Egyébként én úgy döntöttem, hogy részemről a fáklyás menet, a gyereket leadtam, aztán kérdeztem az osztályfőnökét, hogy mikorra jöjjek vissza. Ő még csak jól vette az akadályt, de a többi anyuka úgy nézett rám, mint egy alienre, mikor mondtam, hogy na, majd jövök. Nem maradsz itt a gyerekkel?!?!? Nem. Minek? Jó helye van, ül egy padon a többiek között, úgysem lehetek ott mellette, én meg nem ácsorgok itt 1,5-2 órát csak azért, hogy unatkozzak. Mise , meg köszöntő, meg buksi simi, meg miegymás. Nem hiányzik. Még így is korán mentem, mert arra az időre, mire azt hittem, hogy már a bizonyítványosztásnak is vége lesz, még csak az évzárónak volt vége. Így is több időt kellett ott töltenem, mint ami ideális lett volna a szervezetemnek. De vissza az eredeti témához. Aki közölte, hogy nem tetszett neki az évzáró, mert most vége van az iskolának. Na, ilyet sem lehet hallani egy magyar diák szájából! Persze gondolom, hogy japánban egy japán diák szájából sem. Nagyon nem akar hazamenni.

Ekezdődött a foci VB!!!!!

Még szerencséje is van mert, anyámék nincsenek itthon most egy hétig, úgyhogy mehet meccseket nézni éjszakánként, bár szerintem többnyire alszik. Elefántcsontpart – Japán 2:1. Nem kezdődik jól.