Jóóóóóóóóól megszívtam. Egyrészt így jár, aki hisz az internetnek, másrészt így jár, aki nem gondolkozik. Az egyetlen aprócska probléma az, hogy nem csak magamat szívattam meg, hanem a családod is. Kibírták.

Szóval 29-én krampuszfuttatás volt az Osztrákoknál, már egy ideje készültem rá, hogy ne maradjak le az időpontról, mert tavaly tetszett a fiúknak. Na jó, Attilának tetszett Botinak annyira nem, így aztán kapott az alkalmon, hogy ne kelljen jönnie, mikor az egyik osztálytársa anyukája felhívott, hogy a gyereknek születésnapja lesz és szeretettel várják a fiamat a bulin. Meg sem kellett kérdeznem egyből mondta, hogy ő inkább oda megy. Alapvetően akár azt is mondhatnám, hogy szerencsés volt az időzítés, mert ha nincs ez az ördögös móka nagy cirkusz lett volna belőle, hogy Attila nem mehet, így nem nagyon foglalkozott vele. Szóval 3-kor a kicsi család beült az autóba, nagyobb gyerek szülinapi partira, a maradék meg irány fagyoskodni. Teljesen jól lett volna az időzítés, ha az időpont, ami fenn volt a honlapon jó lett volna. De nem volt. Szóval mi négyre kimentünk, örömködtem, hogy teljesen jó az időzítés, csak két dolog volt gyanús. Egyrészt, hogy senki nincs az utcákon, másrészt, hogy nincs sötét. Egyik sem volt ilyen tavaly. Aztán persze találtunk egy molinót, ami szerint nem négykor, hanem ötkor lesz. Azt a jó büdös $&**!“§. Mi a fenét csinálunk egy 6 éves türelmetlen gyerekkel a hidegben? Így aztán kénytelenek voltunk belülről is megszemlélni, hogy miben különböznek a multik magyar boltjai az osztrákoktól. Gondolom senkinek nem árulok el nagy újdonságot azzal, hogy semmiben. Viszont az idő így meleg(ebb) helyen telt, csak az ilyen helyről nem nagyon lehet úgy kijönni, hogy a gyerek ne legyen könyékig cukros meg csokis. Mert ide ugye most nem célirányosan mentünk, hanem időt tölteni, így nem lehetett azt mondani neki, hogy ne hisztizz, mert különben megyünk haza. Mindegy. Egy évben egyszer van ilyen. Aztán kimentünk az utcára vártunk még nagyjából 10 percet, és kezdődött a móka. Mondjuk egy kicsit csalódott voltam. Nem tudom, hogy miért változtattak a meneten, lehet, hogy tavaly túl sok szó érte a ház elejét, hogy féltek az emberek, de idén tulajdonképpen csak egy felvonulás volt, egy felvezető bácsival. Tavaly kergették az embereket, riogatták a gyerekeket, mivel a ruhákon hosszú szőrpamacsok vannak azokkal lehetett módjával ütni a nézőközönséget. Nem nagyon, de azért eléggé ahhoz, hogy fájjon. Így aztán volt futkosás meg sikítozás bőséggel. Na, ehhez képest idén ment előttük egy sárga mellényes bácsi, aki azonnal visszaterelte őket az útra, ha olyan irányba mentek ami nem tetszett neki. Így aztán miután Attila rájött, hogy ez most nem olyan, mint tavaly és nem kell félni hiszen már látta, hogy a maszk alatt emberek vannak, Fay meg leküzdötte a kezdeti félelmét, mert igazából első ránézésre tényleg nem szépek, viszont viccesek, a dolog elvesztette a móka részét. Onnantól már csak kísértük őket. Azért idén is volt pár gyerek, akik síró meg sikító görcsöt kaptak tőlük, de nem volt számottevő. Összességében nem mondom, hogy hiba volt kimenni, mert apán kívül mindenki jól érezte magát, de lehetett volna félelmetesebb is. Még így is egy óra volt, amíg végigmentünk a főutcán, úgyhogy kellőképpen összefagyott mindenki. Mire hazaérünk Attila teljesen felbátorodott, úgyhogy Botinak már mondta, hogy nem volt ijesztő, egyáltalán nem félt. Mondjuk tényleg nem is.