Nem akarok hazamenni
2014. március 29. írta: Simonfi Kati

Nem akarok hazamenni

- Anya. Elmehetünk Leviékkel sétálni?

- Hova mennek Leviék?

- Sétálni.

Én kérek elnézést. Rossz volt a kérdés. Ez a kis szösszenet Attila fiammal történt párbeszédünk pénteken ovi után. Hát, akkor menjünk Leviékkel sétálni. Leviék egyébként Levi, a húga Emese, és a nagymama. A történet azért komplikált egy kicsit, mert a mi családunk biciklivel, Leviék meg gyalog vannak, de a fiúk nagyrészt áthidalták a problémát, mert Levi gyorsan tud futni, és szeret is, mi lányok meg baktattunk mögöttük. Igaz én szereztem egy potyautast, bár én ajánlottam fel neki, hogy fuvarozom. Nekünk nem lévén lányunk szeretek másokéval jó fej lenni, mert aztán a néni úgyis megy a dolgára. :) Szóval Emese hamar kikötött a biciklim csomagtartóján, amit Levi rögtön megirigyelt, így azért némi időre ő is felkérezkedett, amit nem igazán tetszett a kislánynak, de megbeszéltük, hogy ez így igazságos, és a Levi is utazhat a fagyizóig. Persze onnantól sűrűn kérdezgette, hogy hol a fagyizó. Közben azért kiderült, hogy a sétálni a Kreszparokt jelenti, az meg ha nincs is olyan rettentően távol, de azért nincs közel. Így hogy furikáztam a gyerekeket legalább haladtunk. A parkban aztán lepasszoltam Attilát egy kicsit, mert legalább haza akartam jönni és szólni, hogy nem vesztünk el. Így jár aki nem hordja magával a telefont, bár mentségemre szolgáljon, hogy nem így terveztem a délutánt. Itthon lejelentkeztem, és éppen indultam vissza, mikor a kapuban összetalálkoztunk Akival, aki éppen készült kosarazni menni a Kreszparkba, mert természetesen azért csak kikötött a kosarazásnál, hiába mondta az elején, hogy az nem érdekli, csak a foci. Hiába na. Itt a foci nehézkes, viszont mindenki kosarazik. Hát, jó, akkor nem biciklivel megyek, hanem gyalog. Útközben szóba került, hogy most már nincs sok hátra, ez a 3 hónap már hamar el fog telni, főleg, mert elég sokat fog utazni, aztán lejár a mandátum, és irány haza.

- Nem akarok hazamenni.

- Nincs semmi ami hiányzik otthonról?

Család, kaja, barátok, valami ilyesmi.

- Nem. Semmi. Talán anyukám, egy kicsit. De a testvéreim nem.

Az a minimum. Anya azért hiányozzon! :D

Aki

A bejegyzés trackback címe:

https://befogadocsalad.blog.hu/api/trackback/id/tr505884296

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása