Tavaly azt írtam, hogy ezt így ebben a formában soha többet. Na, ez idénre is majdnem igaz, csak fordítva. Amíg tavaly nem tudtam, hogy hol van a gyerek, és mit csinál, addig idén alig tudtam elrugdosni itthonról. De milyen szilveszter az, amit egy 16 éves gyerek egyedül tölt a szobájában. Nem tudom, hogy nem volt e sehol házibuli, vagy kisebb társaság, akik elmentek valahova bulizni, ha máshova nem hát a Fő térre, de alig bírtam elzavarni itthonról Akit. Aztán nem is találkozott senkivel, vagy nem volt semmi program, vagy csak egyszerűen unta magát, de nagyon hamar hazajött.

A tűzijáték vétel minden évben nagy műsor a gyerekeknek, mert előtte sokat kell nézegetni az újságot, hogy az ember tisztában legyen a lehetőségeivel, no, meg, hogy rettentően lehessen óbégatni, ha a kiszemelt áldozatot ne adj isten nem lehet kapni. Természetesen nem elég az ember lányának  a gondja azzal, hogy két erősen magyarázó gyerek ül a kocsiban, akik ellentmondást nem tűrően ismételgetik, hogy mit akarnak venni, ott van még az apjuk, aki azért sem oda megy, aminek a szórólapját  előzőleg saját kezűleg adta a gyerekek kezébe, tehát előre látható volt, hogy amit akartak azt nem fogunk kapni. Ezzel kezdetét is vette a fent említett folyamat. Nagy nehezen kidühöngtem apából, hogy menjen már át az Aldiba, mert annak az újságját néztük, ott meg egész furcsa mód lehetett hozzájutni a kívánt portékához, mert be kellett menni a boltba, ott kifizetni a cuccot, a blokkal kimenni a konténerbe, ahol is megkaptuk a hőn áhított rakétákat. Innentől a következő, amivel anyukát az őrületbe lehet kergetni, az a „mikor“.

- Anya mikor megyünk tűzijátékozni?

Különösen azért ment ez már így év vége felé az idegeimre, mert december elején kezdődött a mikor jön a mikulás, aztán mikor jön az angyalka, itt már azért rengett a szemöldököm, majd jött a mikor megyünk tűzijátékozni.

- Amelyikőtök ezt még egyszer megkérdezi, azt kizárom az erkélyre!

Aztán persze megkérdezték két perc múlva is, és persze nem kötöttek ki a megnevezett helyen, de nagy megkönnyebbülés volt mindenkinek mikor végre eléggé besötétedett, és anyámék is hazajöttek az év végi koncertről Akival. Akkor irány a kert! Azt hittem, hogy japánban ennek a magán tűzijátékos dolognak nagyobb élettere van, de Aki egészen meglepődött, hogy nálunk ilyet lehet kapni, meg csinálni. Hát, nálunk sem mindig csak évente egyszer. Volt egy csomó ilyen apró, földre dobálható mindenfélénk, azokkal a srácok jól elugráltak, de meggyújtani csak az apjuknak volt szabad. Jó kis kedvcsináló volt a nagy telepnek. Igazából ezeket én jobban is szeretem, mint a nagyokat. Közelebb van, és messze nem olyan hangos. Aztán jött az est fénypontja. Kell a nagy durrogás meg a csim-bum a gyerekeknek, de legyünk őszinték, a ház elhelyezkedéséből adódóan sokkal jobban lehet nálunk látni azt, amit a városban lőnek fel, mint amit mi, arról nem is beszélve, hogy az nekünk legalább ingyen van, de ezt persze nem lehet két kis gyerekkel megcsinálni.  Szóval eldurrant a nagy telep is, majd elém állt az öt eves fiam, hogy eszembe ne jusson, hogy ő korán elmegy aludni, mert még meg akarja nézni éjfélkor a tűzijátékot.  És megnézte. Mit megnézte, éjfélkor kimentek az unokaöcsémmel meg az anyámmal a Citadellához, és onnan nézték a várost. A 16 éves meg, aki simán mehetne, meg a gondban megfáradt szüleik meg otthon gubbasztottak és várták az újesztendőt. Szép mondhatom. Aztán mikor hazajöttek nem volt gond az alvással. Gyakorlatilag öltözés közben már aludtak, és másnap délelőtt sem volt gondom a három gyerek közül egyikkel sem. Éjfélkor persze meghallgattuk a TV-ben a himnuszt, apa elszörnyülködött, hogy honnan, és főleg milyen megfontolásból szedték a gyerekkórust, koccintottunk hármasban az újévre, de mivel buli nem volt, igazán nem volt nagy különbség az éjfél előtti, meg utáni idő között.

Szóval eljött ez az idő is, 2014-et írunk megint öregebbek lettünk egy évvel. El nézem az embereket, akik velem egy korosztály, és valahogy nem akarom elhinni, hogy én is annyi idős vagyok, mint ők. Attila előszedett 10 évvel ezelőtti képeket, ahol apának még több volt a haja, nekem meg nem volt ennyire kerek a képem, de akkor is. Már értem miért hallottam olyan sokat, hogy az emberek nem öregszenek, csak a gyerekek nőnek. Ébredj Dzsini, bilibe lóg a kezed! Mindenestre sok-sok szilvesztert kívánok még magunknak, és mindenki másnak is. Remélem megadatik.

BUÉK 2014!!!!!