Valójában már nem friss a történet, csak így, hogy azért nem annyira kerek idén a  világ, valahogy írni is kevesebb kedvem van.  Túl vannak az utazási vizsgákon. Hál az égnek mindenki sikeresen.  Ennek örömére úgy döntött, hogy akkor ő most Győrbe megy. Egyedül. Hát az bátor. Egyébként szerintem ez a vizsga egyfajta hamis biztonságérzeted ad nekik, de végül csak megoldotta a dolgot, el sem veszett, egyben hazaért akkor mikor mondta, hogy jön, úgyhogy lehet, hogy nincs igazam. Tehát Győr. Vonattal. Azt sem tudom volt e már egyáltalán a vasútállomáson.  Ez mondjuk így nem igaz, mert mikor a tartózkodási engedélyét csináltuk, vonattal jöttünk haza, csak azt nem tudom, hogy mennyire nézett akkor körül. Ott kezdődnek az aggályaim, hogy egyáltalán tudja e, hogy melyik vonatra kell felszállni. Leültetem mellém a gép elé, nézegetjük a képeket a váróról. Igen, tudja, hogy van egy tábla, ami mutatja, hogy melyik vonat melyik vágányról megy, és melyikre jön vissza. Ez már valami. Azt azonban nem tudja, hogy a vágány mellett is van kis kijelző, ami csak az aktuális vonatot mutatja, hogy a vágányon lévő vonat ténylegesen hova megy. Csak tudtunk valami újat találni.  Aztán még megegyeztünk abban, hogy Győrben visszafelé ugyanez a helyzet. Csak ki kell érni időben.

- Tudod mikor megy vonat?

- Nem.

Akkor még azt is össze kell írni. A kezébe nyomtam egy listát, mondtam, hogy visszafelé később is jön még vonat, de szeretném, ha visszajönne valamelyikkel azok közül, amiket felírtam, különben nagyon későn ér haza. Így, hogy az utazás már talán működik, hogy jut el az Árkádba? Tudom én?!?!? Amennyire Győrt ismerem, akár Hajdúböszörményről is beszélgethettünk volna, akkor sem  lettem volna kevésbé tájékozott. Gyorsan fel a kérdést a Facebookra. Fruzsiék nagyon kedvesen mondták, hogy írjuk meg mikor megy majd beszélnek az ő cserediákjukkal, de mivel nem tudta megmondani, hogy melyik vonattal fog menni ez így működött, szóval maradt az , hogy a 7-es busz. Melléültünk a térképnek, néztük merre megy a 7-es busz és arra jutottunk, hogy inkább menjen oda gyalog. Nincs messze, és csak irányba kell állni, aztán menni, amíg neki nem megy az épületnek. Végül, mint este kiderült, ez lett a nyertes megoldás. Oda is, vissza is. Azt nem tudom, hogy mit csinált ott, de eltöltötte az egész napját, este mikor megjött kérdeztem, hogy sikerült e vennie valamit. Mutatott egy kabátot, igazából meg sem néztem, hogy milyen, de ránézésre úgy láttam, hogy jót választott. Akkor most már van kabát, bakancs, sál, kesztyű (nem igazán téli), sapka (nem igazán téli), de ezzel már ki lehet húzni a telet. Ja, meg vett egy focimezt. Megint valami műanyag förmedvényt. Aztán véletlenül ránéztem az árcédulákra. Azt hittem nem jól látok.

- Aki ezek nagyon drágák. Otthonról nem szólnak, hogy túl sokat költesz?

- Nem. Ha otthon megyek vásárolni, akkor is sokat költök.

Anyám. És hárman vannak testvérek. De jó, hogy nem nekem kell öltöztetni!!!!

Úgyhogy megvolt az első utazási élmény, neki is meg nekem is. Nem mondom, hogy nyugodt voltam, hogy minden rendben lesz, de volt nála telefon, gondoltuk, ha baj van, majdcsak telefonál. De  hála az égnek nem volt baj. Ha belegondolok, hogy tavaly Kleart úgy sem engedtem el, hogy Toblerék fia is velük lett volna, ahhoz képest, most Aki tök egyedül ment el. Persze, ha lány lenne nem mehetett volna. Most, hogy bebizonyosodott, hogy meg tudja oldani a helyzetet, legközelebb már könnyebben engedem el, és remélem, hogy  akar is majd menni, mert nem bírunk kijönni a gödörből. Szegény gyerek, apánál nagyon rosszul indított, és Zoltánnál elég fontos az első benyomás, úgyhogy többnyire kerüli a társaságát. A baj az, hogy ez most már Akinak is feltűnt. Egyébként is ez a november/december a gödör alja, de szerintem nem igazán érzi úgy, hogy befogadtuk volna, pedig tulajdonképpen sokkal aktívabban részt vesz a család életében, többet van a fiúkkal meg köztünk,  mint tavaly Klear, csak ezek szerint ennél is többre lenne igénye. Az jutott eszembe, hogy két éve Natsumi is egy sokgyerekes családban érezte jól magát, és tavaly Mai is egy sokgyerekes családban találta meg végül a helyét. Lehet, hogy a japánok tényleg a nagycsaládot, állandó nyüzsgést szeretik, és egy nyugis, elülős család, mint amilyen mi is vagyunk, olyan nekik, mintha egy szállodában lennének teljes kiszolgálással. Ez viszont nálunk, amíg a cserediák és a saját gyerek között ilyen nagy a korkülönbség nem fog változni.  Mindegy. Pénteken koszorúcska lesz, utána Fehérvárra mennek mikulásbulizni, talán majd egy kicsit helyrerázódik a lelke.