Anyának nem erössége a gondolkozás. Ez régen úgy fogalmazódott meg, hogy legyél szép és tarstd a szád. Mára már csak a tartsd a szád maradt. Néha már én is kezdem azt hinni, hogy tényleg hinnem kellene ennek a kritikának. Lehet, hogy mégsem kellene sakkészletet kérnem karácsonyra?

Egész idáig arról áradoztam, hogy milyen okos, ügyes, szorgalmas a kislányom, és már milyen jól beszél magyarul. Csak éppen arra nem gondoltam, hogy már érti azt amit írok. Na jó igazából azt sem hittem volna, hogy érdekli. Tegnap meg kétségbeesetten rohan ki a szobájából.

- Anya! Baj, hogy eszek a szobában?

Ajaj! Hirtelen nem kaptam szikrát. 

- Honnan veszed ezt? Mondták, vagy olvastad?

- Olvastam.

Ejha! hirtelen egész büszke lettem rá. Aztán gyorsan végiggondoltam, hogy ezalatt a három hónap alatt mi mindent hordhattam össze, és vajon már elértem e azt a szintet, hogy összepakolja a cuccát és hazamegy. Esetleg máshová. Remélem nem.

- Nem baj szivem egyél nyugodtan.

Aztán elmentem a gyerekeket lefektetni. Mikor a srácok elaludtak, azért biztos ami biztos alapon visszamentem.

- Klear örülök, hogy olvasod a blogomat. Tényleg! Mennyit értesz belöle?

- Majdnem mindent!

Khm! Ez az én részemröl nem biztos hogy jó hír, de annak nagyon örülök, hogy már idáig jutott a magyarral. 

Szóval kicsim annyit eszel a szobádban amennyit csak akarsz és esküszöm a hangyabolyt sem bánom!!! Értem én, hogy hiányoznak a hazai ízek. Nekem is hiányoznának, csak nem biztos, hogy adott esetben nekem is lenne varázsdobozom. Én meg jobb lesz, ha vigyázok a számra (kezemre), mert már nem írhatok össze-vissza mindenféle meggondolatlanságot!!!

Hülye vagyok. Hülye a családban!!!! :(