Kicsit sárga, kicsit savanyú, de a mienk - Halloween, második felvonás
2012. november 04. írta: Simonfi Kati

Kicsit sárga, kicsit savanyú, de a mienk - Halloween, második felvonás

Már majdnem eltelt egy hét, most már írni is kellene mielőtt teljesen elfelejtem.

Arra jutottam, hogy nehéz átvenni valamit, aminek itthon nincs semmi hagyománya. Persze lehet valami hasonlót csinálni, de a hasonló meg az ugyanaz nagyon nem fedi egymást. Értem én, hogy jó buli a Halloween az amerikaiaknál, és a gyerek aki napi legalább 12 órát ül a tévé előtt mint az enyémek is, ezt látja, ezt igényli és esetleg az anyuka is jópofának találja, vagy csak unja a gyerek nyafogását, hát csinál neki egyet. Nincs is ezzel semmi baj, de ha már csak HASONLÓ, hát nem lehetne csak HASONLÓ nevet adni neki? Mondjuk beöltözős, riogatós, utcabuli? Vagy bulicska? Már eleve nem értem, hogy miért is igénylik a nem amerikai kultúrában felnőtt emberek az amereikai kultúrából áthozott giccsparádét. Ezen baromságok netovábbja a Valentin nap. Hányni tudnék tőle. Már karácsonykor sem értem, hogy miért kell mindenkit halomba ajándékozni, és vagyonokat költeni olyan dolgokra amiket aztán jobb esetbe csak három nap múlva dobnak kukába az emberek, de a Valentin napi őrületől mindig sírhatnékom támad. Jobban fogok szeretni valakit, ha február 14-én elhalmozom egy csomó felesleges és giccses dologgal? Egy frászt!

Na mindegy eltértem a tárgytól. Ezen majd még kesergek az adott napon. Szóval készülődünk a Halloweenre. Tököt már megfaragtuk, jól is sikerült, pipa. Jelmezek úgy ahogy megvannak, mindenki kap egy fekete köpenyt oszt csókkolom. Pipa. Arcfesték a gyerekeknek, főpróbával megvolt, pipa. Gyerekek száma négy fő, pipa. He? Négy? Egy, Attila. Kettő, Botond. Három, Klear. Négy, Oum. :D Megszaporodott a család. Na jó akkor kéretik sorba állni. Kezdődik a móka. Attila Vámpír arcával, és Botond varázslójával hamar végeztünk mert tudtam, hogy mit hova, hogyan is akarom. Klearrel sem volt semmi baj, azt is elpróbáltuk már, és a történet egyébként is leegyszerűsödött, mert a felét nem kérte. Hát akkor már csak Oum maradt. Te mit szeretnél? Ül a gép előtt és válogat, majd megáll egy nonfiguratív képnél. Ez jó lenne, de csak ez a  rész. Mielőtt hangosan felsóhajthatnék, hogy hála az égnek, megjegyzi, hogy nem ez nehéz, és tovább válogat, majd megáll egy pillangónál. Na most az alap eset, hogy nekem nincs túl nagy kézügyességem, az eszközök sem különösebben alkalmasak erre és a lepke ha nem sikerül nem lesz lepke. A nonfiguratív cuccra meg ha nem is úgy néz ki mint a képen, simán lehet mondani, hogy kuss én így akartam. Na mindegy, szóval pillangó. Hát egye fene.

- Oum, ha nem tetszik nyugodtan mosd le.

- Oh, jó!

És meghagyja. Mit meghagyja, ki is megy vele az utcára. Érdekes gyerek.

Tehát a következő megoldandó feladat, hogy hogy ültetünk be hat embert egy öt emberes autóba. Préselve. És főleg gyerekülés nélkül. A kérdés az, hogy mivel járunk jobban. Ha én vezetek és csak öten megyünk, viszont ha megállít a rendőr kiderül, hogy nem igazán vezethetnék, vagy ha hatan megyünk , a Zoltán vezet, de ha megállít a rendőr nincs gyerekülés, és hatan ülünk a kocsiba ami kicsit sok. Végül ez utóbbit választottuk. Odaértünk, a tömeg kiszállt, apa meg mondta, hogy a kell hívjuk, mert ő ezen nem kíván részt venni. Először csak azt hittem antiszociális. Utólag kiderült, hogy neki van igaza. A jövőben én sem kívánok rajt részt venni. Azt hiszem soha többet, ha csak nem lesz valami csoda folytán itt is olyan hagyomány mint amerikában. Egy fél utca kötéllel elzárva néhány visongó, lébecoló gyerekkel, nagyjából ugyanannyi felnőttel, pár kivilágított házzal meg lámpással, egy sövénykerítés leterített viaszosvászonnal asztal gyanánt, rajta sok édesség ami mellől más érdekesség nem lévén a gyerekeimet csak akkor lehetett elrángatni mikor átmentek egy másik asztalhoz. Persze a Haloweennek úgyis az a lényege hogy a gyerek hülyére egye magát édességgel legalább ebben nem volt hiba. Egyébként ha valaki a környéken lakik, a gyerekeknek meg a felnőtteknek összejönni balhézni meg beszélgetni egy kicsit akár még jó muri is lehet, de meghirdetni, szellőztetni, embereket hívni és végül nem mondani semmit, az azt hiszem nem teljesen korrekt, még akkor sem ha esetleg a Facebookon volt meghirdetett mit lehet és mit nem csak éppen én nem olvastam. Mikor már a srácaim gurultak a nasitól, az Attila arca már jobban hasonlított a hörcsögére mint a sajátjára és még a kezében is keksz volt ,úgy döntöttel, hogy akkor most hazamegyünk. Apa jöhetsz értünk! Hazafelé baktattunkban Klear még utolért, hogy ők még maradnak, majd hazajön busszal, de mit gondolok lehet kopogni a házak ajtaján és nasit zsarolni? Mittomén. Próbáljátok meg, max a nyakatokba kaptok egy vödör vizet. Mi most már hazamegyünk.

Az egyetlen pozitívum az volt, Klear mikor hazajött boldogan mesélte, hogy végül bekopogtak pár házba és még cukrot is kaptak. Hát akkor már nekik megérte. Talán.

Ja és a legszebb az egészben, hogy az idő nagy részében a PSY - Gangnam style-át kellett hallgatnom nem csekély hangerővel, ami már elsőre is elég nagy megrázkódtatást jelentett. Édes Istenem annyi szar van a világon miért éppen ezt kellett felkapni?!?!?!?

A bejegyzés trackback címe:

https://befogadocsalad.blog.hu/api/trackback/id/tr204889014

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása