Ejha. Vagyis inkább eeeeeeeeeeeeeeeeeeeejha. Én eddig azt a nézetet vallottam, hogy a komoly zene ZENE és nem ének, főleg nem kórusmű. Azok nem emberi fogyasztásra valók, csak elvetemült fanatikusoknak. A vasárnapi előadás után azt hiszem kénytelen leszek némiképp módosítani a nézetemen. Szóval eeeeeeeeejha!! Nagyon tetszett az előadás. Hála az égnek pont azokat a részeket hagyták ki amik egyébként nagyon unalmasak. Meg az is jó volt, hogy az elején kaptunk némi magyarázatot. Egyébként nem gondoltam volna, hogy ennyi ember elfér a színpadon. Igaz nagyon szűkösen voltak, de nem potyogott le senki.

A vasárnap kezdetben nagy unatkozással telt el, egészen úgy fél négyig mikor is Klear elkezdett öltözködni. Ne felejts el harisnyát venni babám, különben ma megfagysz. Egészen az évszaknak megfelelően sikerült öltözködnie, még csak rá se kellett szólnom.

- Anya, le tudtok vinni, vagy menjek busszal?

Mikor ez a kérdés elhangzott ott kint éppen úgy zuhogott az eső mintha le akart volna költöztetni minket a domboldalból a városba. " Márpedig én letolom ezt a házat legalább két utcányit, ha addig élek is!" Valami ilyesmi. Klearnek meg három cipője van. Egy sport egy piros bőrszerű, meg egy balett. Az az utcai fajta,és éppen ebben pompázott mellettem. Na mondom, ha ebben elmegy, úgy nagyjából az utca sarkánál kezdheti meglehetősen nagy rendszerességgel kiöntögetni belőle a vizet. Akkor azt hiszem itt az ideje nekünk is öltözni.

- Mindjárt elkészülünk és már viszünk is.

Intelligensbe  öltözés a részemről, Zoltán aggódva figyeli, hogy mennyire fogom túlöltözni a farmerját meg a kötött pulcsiját. Én meg együtt érzek, és igyekszem nem túllihegni a dolgot. Magamhoz vettem két fényképezőgépet biztos ami biztos alapon. Egyik sem kifejezetten ilyen feladatok megoldására készült, túl nagy reményt nem fűztem a dologhoz. Később kiderült, hogy ezt nagyon jól tettem mert bár Zoltán szerint az egész előadás alatt úgy viselkedtem mint egy japán turista, mégis négy vagy öt használható képünk lett csupán. Indulás előtt Attila kapott egy nagyobbfajta hisztirohamot, hogy el akar jönni velünk. Volt ott minden amivel próbáltuk meggyőzni a gyereket.

- Hosszú lesz nem fogod kibírni.

- De kibírom, a karatebemutatót is kibírtam.

- Nyuszikám ez sokkal hosszabb lesz mint a karatebemutató

- Akkor is kibííííhííííróóóóm!

- Nincs jegyünk csak kettő.

- Akkor vegyetek!

- Nem lesz semmi amit nézhetnél csak zene lesz.

- Akkor is kibííííhííííróóóóm!

Itt már nagyon kellett volna mennünk, hogy nem késsünk el. Anyám mentőötlete.

- Tudod mit? Majd én elviszlek.

- Jó - a hisztit mintha elvágták volna.

Erre Boti.

- Én aztán nem megyek sehova!!

Aztán persze mikor már nem láttak minket már egyik sem akart menni sehova.

Az előadás alatt nagyokat csodálkoztam, hogy lám ilyet is tud a mi kis városunk, és bár lehetett érezni, hogy amatőr kórusról van szó messze túlteljesítették mindenféle várakozásomat. Egy problémám volt csupán, mégpedig a székeink elhelyezkedése. Ültem én, velem szemben egyenes vonalban Klear a színpadon, köztünk pedig teljes nagyságában a karmester. És itt a nagyság a lényeg. Gyakorlatilag semmit nem láttam a gyerekből. Néha azért kihajoltam megnézni, hogy biztos, énekel e. Énekelt. :)

Előadás után nagy taps, kevés ráadás aztán a hazamenet. Állunk a folyosón jön Klear. Előkerült a telefonja meg megint a fényképezőgép is azért csináljunk még pár képet.

- Omszinnal találkoztál?

Ö is ott volt az előadáson, ugyan nem tudtam eldönteni, hogy azért mert akart, vagy hivatalból mert két öccse is énekelt. Irányba állítottam Kleart, hogy csak egyenesen kelljen mennie. Azért köszönjünk már nekik, ha már így észrevettük őket. Megint kezdődik a nagy fényképezkedés.

- Anya csináljunk még képet.

Csinálj csak amennyit akarsz. Igen ám de aljas módon kezd beállni közénk közben nyújtogatja a telefonját Omszinnak. Ajaj!!! Itt akkor most jól értem a helyzetet, hogy nekünk is rajta kell majd lenni a képen? Csak így váratlanul? Nem véletlen, hogy a japán turistát szoktam játszani, és nem a látványosságot. Valahogy a lencse mögötti helyet jobban szeretem. Azért elcsattant egy pár kép velünk is,még csak nem is lettek olyan borzalmasak. Aztán mindenki elégedetten távozott haza. Még a jegyeket is elrakta. :)

Mostanában egyre több thai emberrel kezdek találkozni a városban. Persze lehet, hogy eddig csak nem figyeltem rájuk. Megint láttam a Sparban azt a nőt akiről legutóbb írtam, hogy minden irányból át lehetett rajta látni, és még mindig nem változott semmit a helyzet. Most, viszont, hogy az előadás után sikerült szemügyre vennem Omszint, arra gondoltam, hogy ha Thaiföldön ezek az emberek a normálisak akkor az én egyébként, Európában normális testalkatúnak számító kislányom tényleg túlsúlyos. Viszont remélem, hogy nem akar ezen változtatni!

Szombaton teszünk veszünk a konyhában egyszer csak megkérdezi.

- Anya. Megvan nektek A Gyűrűk Ura filmen?

Mintha kést döftek volna belém. Életem egyik legnagyobb hibájaként tartom számon, hogy annak idején nem vettem meg díszdobozos extra változatot. Rövid magamban zokogás után.

- Nincs, de kölcsön tudom kérni. Miért?

- Mert karácsonykor lesz a moziban a Hobbit, és előtte meg szeretném újra nézni.

Nem mintha a kettőnek bármi köze is lenne egymáshoz. Vagyis persze, hogy van, de mivel a Hobbit időrendben a Gyűrűk Ura előtt játszódik nem igényli a két film egymást. Sebaj, rég láttam utoljára, hát itt az alkalom, hogy elkunyizzam, és újra megnézzem. Úgy körülbelül ötödször. Elsőre egy seggel néztük meg mind a három részt, a végére már meglehetősen kockás volt a hátsónk. Minden rész nagyjából három és fél, négy órás, és ezt kell felszorozni hárommal. Hehe. Majdnem tizenkét óra tömény nyálcsorgatás. Igaz, akkor még eszetlenek voltunk, meg fiatalok. Na meg gyerekmentesek. Ez utóbbi sokat segít az ilyen eszement programoknál.

- Akkor kölcsönkérem.

Közben magamban kuncogok nagyokat. Az rendben van, hogy láttad már, de szerintem az elkövetkező napokra nem vagy felkészülve kicsim. Annak idején a moziban is tartottak szünetet a vetítés közben ez meg a bővített változat. Egyébként ebben is Omszin keze van ám! :)  Merthogy a srácnak, ahogy azt kell, elég erős fantasy beütése van. Gyanítom ő akar majd karácsonykor Hobbitot nézni a moziban. Esetleg a thai változatot dvd-n :)

Hát rajtam ne múljon! Elkértem a filmet be a dvd lejátszóba aztán hajrá. A fiúk igen hamar feladták amit nem csodálok. Azt első rész a többihez képest meglehetősen fostalicska, de összemesélni a kalandozócsapatot mindig unalmas és adott esetben hosszú folyamat. A Gyűrű Szövetsége feléig bírták. Az is két óra volt. És akkor még hol van A két torony meg A király visszatér? Igaz, hogy az már könnyebben emészthető mert sokkal mozgalmasabb. Klear azonban nem adta fel, mondta, hogy a hétvégén még folytathatjuk. Én nem vagyok semmi jónak az elrontója!

A hét végén csak sikerült eljátszanom azt is, amitől egész idő alatt tartottam némileg. Beszélgetés közben szegénynek, egyszer csak a szokásosnál is jobban elködösült a tekintete, mint amikor fogalma sincs arról, hogy miről beszélek. Nekem meg csak az tűnt fel, hogy meglepően könnyedén mondom a mondandómat. Aztán csak sikerült rájönnöm, hogy egy ideje már nem angolul, hanem németül beszélek. Ehhh. Csak jobb lenne ha már a magyar lenne a közös nyelv nem az angol, úgyhogy most taktikát változtattunk. Minden este lediktálunk a másiknak a saját nyelvünkből öt szót és igyekszünk megtanulni másnapra. Ö egész jól csinálja. Nekem esélyem sincs. :)