Megjegyzem néha úgy érzem, hogy én is. Tegnap a hét órás vacsorára szánt pizza fél nyolckor még vidáman süttette a hasát a sütőben. Csak a szándék van meg, hogy minden nap hétkor vacsorázzunk, valójában nyolcra már kész is szoktam lenni vele. Fél nyolckor jön haza Klear szaglászik a konyha közepén.
-Mi ez?
-Pizza.
Nagyon kíváncsiskodik befelé a sütőbe, kérdezem tőle.
- Éhes vagy?
- Kicsi.
Nem tudom miért egyszerűen valamiért erre a kérdésre mindig kicsivel válaszol, pedig folyton kijavítom kicsit-re. Legközelebb megint kicsi. Mindegy, egyszer csak megjegyzi. Aztán jön a kisebb fajta csoda:
-Nézs óra ...
Hosszú, nagy csönd, fogja a fejét. Mindig ezt csinálja mikor gondolkozik. :) Aztán újra.
-Nézs óra...
Megint csönd, majd elkezdi angolul. Hohóóó kislány, ha elkezdted fejezd is be magyarul. Rázom a fejem.
- Mond magyarul!
- Nézs óra, kebabház, et....tem egy.
Ezaaaaaz! Megvan az elő magyar összetett mondat! Már csak egy kérdésem maradt. Miért kellett ehhez nézni az órát? Időre mentek? Kérdezem, hogy mikor?
-Nézs óra!
Közben mutatja a kezével a négyet. Aha. Akkor majdnem megértettem mit szeretnél mondani. Ezért mondtam szívem, hogy nem mindegy mit mondasz, mert nekem a nézs inkább néz mint négy, de most, hogy belegondolok négy is lehetett volna. Sebaj! Most, hogy így belejött folytatja.
- Várj egy kicsit - mondtam barátok nem értették.
Barátok? Kik? A thaiföldiek, vagy a magyarok? Mert ezt még szépen és tisztán is mondja. Sokat hallja otthon. :)
- Omszin, Oum nem érti, vagy az iskolában?
Na ezt nem értette. Ragoztuk még egy darabig a témát, aztán mégiscsak megkérdeztem angolul, mert már nagyon belekeveredtünk.
- Áááááá. Iskolában.
Mivan? A magyarok nem értették????? Na mindegy. Talán ök is csak kicsit beszél magyar. Viszont ezek szerint próbál beszélni a suliban is magyarul. Mindjárt meg is kérdezem tőle. A válasz már angolul. Gondolom jól elfáradt az eddigiekbe: Ha nem értik mit mond angolul megpróbálja magyarul. Ezek szerint van annak is haszna, hogy nem beszél senki angolul az osztályban. Nem gondoltam volna, hogy ezt mondom, de helyes! Közben Attila is mutat némi érdeklődést a beszélgetés iránt. Az előbb még azon kesergett, hogy miért mindig ö az utolsó aki befejezi a vacsorát.
- Azért fiam, mert te inkább szövegelsz mint eszel. :)
Most meg tátott szájjal néz a nagylányunkra. Hiszen ezt én is értem! Hiába na. Ö még kicsi, könnyebben kombinál. Aztán mikor már nem érti, a szokásos ne beszéljetek helyett megkérdezi, hogy mit mondott. :D Mondom Klearnek - Már nagyon várom a csütörtököt.
Bólogat és ö is mondja.
- Sütötök.
Na itt már nem bírtam tovább nevetés nélkül. Tudom én, hogy nehéz mit kezdeni a dupla mássalhangzókkal, de azért ez a csütörtök -sütötök párosítás verhetetlen.
- Cica a sütőtök az pumpkin, a csütörtök meg Thursday. Nem mindegy.
Ő meg lelkesen bólogat.
- Igen igen.
Szóval megegyeztünk, hogy nagyon várom a csütörtököt, és várjanak meg mindenképp akármikor érek oda, mert látni szeretném mit csináltak. Ha már ennyit elmászkált otthonról. Remélem azért lesz ott ember aki napközben is csinál képeket, amihez hozzá lehet majd jutni, mert öt után már lehet, hogy sok minden nem lesz. Meg remélem, hogy nem lesz hideg, meg eső. Kultúrák közötti párbeszéd napjára fel!!! :)
