Mindenki ismeri azt, mikor megy az utcán és hátulról megállapítja egy másik emberről, hogy na ő teljesen rendben van. Aztán az illető megfordul és az arca finoman szólva is hagy némi kívánni valót maga után. Vagy éppen pont fordítva. Az arca és a teste szintén nincs összhangban csak éppen az arca javára. Na erre mondják, hogy a természet x-re játszik. Ha valahol többet ad az átlagnál, azt egy másik helyen gyorsan el is veszi. Persze kivételek mindig vannak.   
Ma voltunk az első zongoraórán. Kérte a tanár, hogy játszon valamit, csak, hogy képben legyen, hogy mit tud meg mint nem. Aztán gyorsan megállapította, hogy hát igen. Nem kezdő a kiscsaj. A darabot amit játszott gyanítom mindenki ismeri, de a címét persze nem tudom. A lényeg az, hogy nem egy könnyű darab. Nagyjából főiskolai szintű.

- Na jó, de akkor tulajdonképpen mit is szeretne tanulni?

- Magyar zeneszerzők darabjait.

És ha már ezt belőttük kitől? Egyáltalán kit ismer?

- Liszt?

- Liszt! Igen.

- Bartók?

- Nem. Bartók nem.

- Kodály?

- Nem.

Ümmmmm. Pedig ők azért elég híresek. Főleg mert a Kodály módszert világszerte alkalmazzák a zeneoktatásban. Azt hiszem holnap legalább erről a két zeneszerzőről kell némi anyagot nyomtatnom a netről. Úgy is mondhatnám, hogy ezek az alapok. Elsőre előkerült egy Liszt etűdök gyűjtemény. Akkor ezekkel kezdjük, hogy átmozgassuk az ujjait. Na most érkeztünk el az x-hez. Mert nagyon jól és technikásan játszik, de a kotta olvasása enyhén szólva is gyenge. Szóval megnyugodtam. Ő sem tökéletes. Legalább lesz mit tanulni. Főleg mert Joli (a zongoratanár) elég kényes a kottaolvasásra. Itt aztán nem nagyon van ám hallása utáni tanulás mint Thaiföldön! Persze azért a kommunikáció elég nehézkes, mert az addig rendben van, hogy a zene nyelve mindenhol egységes, de azért van, hogy mást is kell mondani, mint hogy piano meg forte. Egy darabig még azt hiszem maradnom kell fordítani, de gyakran szorulok én is sarokba. Mert az még megy, hogy piano meg forte, de a többi .....!!!!

- Anya.

Ja nem is! Inkább - Annya!

Tisztára úgy mondja mintha ez lenne a nevem. Egyébként abba sem vagyok biztos, hogy tudja, hogy hívnak. Szóval.

- Annya! Holnap hova és hányra kell mennem?( a polgármesteri fogadásra)

Aztán a fő kérdés.

-Melyik órákat lehet kihagyni?

Aha! Lebuktál picinyem! Ez a lényeg mi? :)

- Mert kérdeztem Omszint, de ő sem tudja.

Hát én sem! Erre való a Facebook, amit egyébként már egészen megtanultam használni. Majdnem büszke is vagyok magara. Facebook nemzedék lettem! Szóval arra jutottunk, hogy az utolsó órája biztos elmarad, meg szerintem az egyel előtte lévő is, de inkább majd kérdezze meg az osztályfőnökét. Egyébként ez az Omszin gyerek folyton előkerül. Azt még nem döntöttem el, hogy azért mert a thai nők ennyire a férfiakra támaszkodnak, vagy mert bejön neki. Esetleg élvezi, hogy van egy fiú ismerőse akitől nem fél annyira, mert thai ő is. Bár most, hogy belegondolok tulajdonképpen többnyire vele is csak egy elvégzendő feladaton dolgozik. Azért nagyon remélem, hogy másról is beszélgetnek. Szóval a másik thai kislány nagyon ritkán kerül szóba pedig elvileg ő is velük van. Mindig csak a srác. Tegnap például megpróbáltak eljutni a Mcdonald'sba. Csak, hogy érezzenek valami hazai ízt, de úgy érezték, hogy eltévedtek, így inkább megfordultak és visszamentek a városba. Pedig még csak le sem mentek a térképről. Aztán ma elvittük, hogy nézd babám itt, majdnem a város szélén van a Meki, csak, hogy közel legyen a jerevániaknak. Itt! A Shell kút mögött. Na erre lett nagy sipákolás, hogy ők meg csak a mindegy ötven méterrel előbbre lévő ÖMV kútig mentek, és ott fordultak vissza, hogy ez már biztos nem a jó irány. Sebaj. Egy méregadaggal kevesebb van a szervezetében. Cserébe ma grillcsirkét kapott rizzsel. Nehogy elfogyjon itt nekem. Ugyanis a Facebook nem csak arra való, hogy az ember megnézze mikor, hova, hányra kell menni, hanem arra is hogy a fordító segítségével belelessen olyan dolgokba is amibe nem feltétlenül kellene. Már ha nagy ritkán sikerül valami nagyjából érthetőt fordítani. Például, hogy két hét alatt öt kilót fogyott. Mondjuk tényleg kisebbnek tűnik a feneke. Na kérdeztem is rögtön, hogy éhezik e nálunk. Mert ugye a magyar ember nem veszi jó néven ha éhen halnak a lakásában. Az egyél még kisfiam effektus. Akkor is egyél, ha a füleden jön ki! Aztán abba maradtunk, hogy akkor fogyott mikor beteg volt és fájt a torka, így aztán nem nagyon tudott enni. Azóta már visszahízott három kilót. Nagyon helyes. Így kell ezt csinálni. Nem ám itt fogsz lefogyni nekem szégyenszemre!

Hú tegnap nagyon megijedtem, hogy sikerült kinyírnom a piros AFS-es pólóját. Mert a piros kedves AFS egy nagyon trükkös szín. Ha a világosakkal mosom össze, ott nagyon jól érzi magát és mindent rózsaszínre fest. Ha  a sötétekkel mosom össze, ott nem annyira érzi jól magát és hajlamos elszürkülni. Rosszabb esetben fekete foltokat applikálni magába. És mi lesz akkor, ha az én kislányom lesz az egyetlen, aki holnap tehénfoltos pólóba megy a polgármester helyetteshez bemutatkozni? Tudom. Mossak kézzel. Ugye ezt senki sem gondolta komolyan? Itt szeretném megfogalmazni azon kérdésemet, hogy nagybecsű polgármesterünk úgy egyébként csinál is valamit, vagy csak van, mert kell, hogy olyanunk is legyen? Persze tudom, hogy én meg a homok amibe bele tudom dugni a fejem jó barátságba vagyunk, de azon kevés esetekben mikor kihúzom onnan a fejem mindig azt látom, hogy mindenhol a helyettese van. Soha nem a polgármester.