Klear
2012. szeptember 11. írta: Simonfi Kati

Klear

Vasárnap (2012.08.26) megkaptuk a thaiföldi kislányunkat. Na jó mielőtt bárki félreértené az elkövetkezendő 10 hónapban velünk fog lakni egy thaiföldi cserediák. A neve Chonnikan Sae Lee és állandóan mosolyog. De tényleg. Ja és mindenre azt hajtogatja, hogy "Igen", pedig egyelőre még angolul beszélek vele azt meg értenie kellene. :) Persze tegnap már anyám kezelésbe vette, és mivel ő a magyaron kívül nem beszél semmilyen nyelven......... Vagy nagyon hamar meg fog tanulni magyarul, vagy nagyon hamar sírva fog hazaszaladni. Remélem, hogy az első.

Az AFS-es tájékoztatón amit tartottak, meg minden füzetükbe az volt írva, hogy próbáljuk meg lekötni a szabadidejüket. Szabadidő? Milyen szabadidő? :) Tulajdonképpen nagyrészt azért őt választottuk mert zongorázik, és gondoltam ha majd itt is jár zeneiskolába nem fog annyira unatkozni. Szóval ezt előzetesen megbeszéltem vele, és le is szerveztem neki. Aztán tegnap bementünk az iskolába, ahova járni fog és szegénynek annyi mindent ajánlottak fel, hogy csinálhat, hogy ha mind tényleg bevállalja aludni sem lesz ideje, nemhogy szabadidő!!! A következő kérdések hangzottak el.

- Akarsz e kórusba járni?

- Igen.

- Akar e néptáncra járni?

- Igen.

Plusz ugye a zongora. Meg azért barátokat is kellene szerezni és velük is együtt lenni. Nos. Ja és persze meg kellene először is tanulni magyarul, merthogy az iskolába járás mellett az is kötelező, és hiába van az, hogy az anyanyelvi környezetben könnyebben tanul az ember nyelveket, attól még a magyar nehéz nyelv. Bár igazán bámulatos, hogy mennyire jó feje van. Bármit elmondunk neki addig mondogatja amíg majdnem tökéletes lesz, és egy óra múlva is emlékszik rá, mindezt úgy, hogy ritkán ír le valamit. Én erre sosem voltam képes és szerintem az emberek nagy része sem. Odaadtuk neki Boti képes füzetét amit a logopédusa Erika csinál. Mindenféle fénymásolt képek vannak benne ami alá oda van írva, hogy melyik kép mi magyarul. Eredetileg a gyerek kiejtését hivatott a dolog javítani, de most remekül működik tanítóeszköznek. És anyám már elővette a "Volt egyszer egy Mehemed"-et is. :D

Ja és még valami. Szegény nagyon fázik. Amikor rólunk folyik a víz és egy szál semmiben vagyunk, rajta vastag pulcsi és vastag zokni van. Remélem azért megszokja az időjárást  télig mert a fűtést nem szoktuk nagyon túlzásba vinni.

A bejegyzés trackback címe:

https://befogadocsalad.blog.hu/api/trackback/id/tr514767784

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása