akkor Mohamednek kell megemelni a seggét. :) Úgy tűnik lelkes kis és nagy családomnak köszönhetően egy darabig még nem megyünk Japánba. Valaki mindig lenyúlja a pénzügyi alapot. Hát gondoltam akkor valahogy máshogy oldom meg a kelet hiányomat. Jelentem alássan Augusztus 26-tól majdnem egy teljes évig (kb 10 hónapig) büszke anyukája leszek egy Thaiföldi kislánynak. Vagyis nem is olyan kicsi mert mire ideér 16 éves lesz. Ideális. Se járni tanítani, se pelenkázni, se beszélni tanítani nem kell. Készen kapjuk. :D Na jó ez nem teljesen igaz, mert magyarul nekünk kell majd megtanítani, de bízom benne, hogy majd megtanul a fiaimmal együtt. Ők is úgyis erősen küzdenek még a problémával. Cserébe elvileg beszél németül, angolul, japánul koreaiul. Kérdés hogy melyiket milyen mértékben.

Jujj de izgatott vagyok!!!!! Persze nem tudom, hogy egy kamasz gyerekkel mennyire nehezebb vagy könnyebb mint két 10 év alattival. Rég volt már hogy annyi idős voltam. Arról nem is beszélve, hogy akkoriban sem voltam az a kifejezett lázadó típus. Persze itt nem is nagyon volt rá lehetőség. Ahhoz túl kicsi a város. Bár lehet, hogy csak nem kerestem eléggé a lehetőséget.

Ha valakit érdekel a lehetőség látogassa meg az AFS magyarországi oldalát, illetve a Facebookon is elég termékenyek. Többek között gondolom állandó befogadó család hiányuk van. De a hogyan utazhatnék én kérdésre is lehet ott választ kapni. AFS Sopron amit én nézegetek. Amin viszont teljesen meglepődtem, hogy egy ekkora városban mint a miénk találtak viszonylag sok befogadó családot. Teljesen pozitívan csalódtam. Nem gondoltam volna, hogy ennyien leszünk. Nagy csalódás viszont, hogy az első amit mindenki megkérdez, hogy

-És mit kaptok érte?

Olyan kedvem lenne nekik azt mondani, hogy kettőt a szemünk közé! Mi a fenét kapnánk érte? Az örömöt, hogy lakik velünk a világ másik feléről egy gyerek. Meg a nehézséget is, de ez a kihívás az egészben. És most őszintén. Mit vesztenénk? Annyi a kiadás, hogy kicsit több lesz a rezsi, és kicsit több lesz a kaja ára. De ahol 6 ember él ott nem hiszem, hogy olyan nagyon jelentősen feltűnne a 7-ik. Egyébként elvileg önellátóak. És iskolába is járnak, tehát még az sincs, hogy le kell kötnöm valamivel egész napra. Ha mindenképpen találni akarok valamit amit kapok cserébe, akkor azt, hogy a gyerekeim nem fognak félni az idegentől, és nem néznek majd hülyén egy másik emberre aki olyan nyelven beszél amit nem ért, hanem természetes lesz nekik. És nagyon bízom benne, hogy bátrabbak lesznek. Szerintem teljesen megéri. Egyelőre nagyon lelkes vagyok!!!! És nagyon becsülöm ezeket a gyerekeket, meg a szüleiket, hogy be merik vállalni azt, hogy egy egész évre beleugranak az ismeretlenbe.