Atya ég, de elmaradtam ezzel. Már hány hete is volt? Mindenesetre itt az újévi fogadalmak ideje, amit ugye senki nem tart be, de az egyik fogadalmam az, hogy igenis összeszedem magam, és rendszeresen megírom azokat a dolgokat, amiket nem kellene elfelejteni, függetlenül attól, hogy jó dolgok, vagy rosszak. Mert tanulni mindegyikből lehet.

Még a karácsony / mikulás előtti rohanásban, mikor vettük az adventi kalendáriumot a srácoknak, gondoltam, ha már itt tartunk, és Thaiföldön úgysincs ilyen, meg egyébként is karácsony lesz, és gondoljunk a szeretteinkre, szóval Klearnek is küldünk csoki. Mert ugye ne csak nekünk nőjön a seggünk. Teljesen meglepődtem, hogy milyen hamar odaért a csomag, még december elseje előtt meg is kapta, pedig a jó időzítés elseje lett volna, de üsse kánya. Ennyi még belefér.

Aztán gondolom szegény ezen oknál fogva kötelességének érezte, hogy szintén küldjön valamit. Ez most megint egy remek példa arra, hogy mennyire nem gondolom át azt, amit csinálok. Eszembe sem jutott, hogy esetleg ő is küld valamit cserébe.

Megjött a csomag, a srácok ugráltak örömükben, hogy kaptak valamit, kibontjuk, és van benn egy csomó édességnek tűnő valami. Sok és színes. Némi fenntartással közelítettük meg a dobozokat, hiszen mit is várjuk egy olyan ország édességeitől, ahol nincs csoki! Mint kiderült felerészt igazunk is lett. Az volt az általános szabály, hogy minél egyszínűbb annál finomabb.

Beeeeee. Jesszus! Nagyon nem a mi ízvilágunk.

Beeeeee. Jesszus nélkül. Ettől még nem a mi ízvilágunk.

Erről nem nagyon tudtam eldönteni, hogy mit is gondoljak róla. A Lays is alkalmazkodik a helyi ízléshez, ez gondolom valami tengeri mittymütty ízű, szimpatikus Thai fiatalemberrel. Egyszer jó volt, 2 perc múlva beeee. Még mindig kétségek között vagyok.

Elmegy. Nem sok íze van, csak azt érzi az ember, hogy valami nyúlós van a szájában. Ha nem is feltétlenül finom, de ehető.

Nyamm. Ez finom volt. Nem is volt belőle sokáig. Olyasmi volt, mint a habkarika, amit karácsonykor lehet venni, csak mégsem és sokkal finomabb. Remélem így eléggé érthető.

Nyammmmmmmmmmmmmmm. Sok-sok „m”-el. Ebbe bele tudtam volna fulladni, és természetesen ebből volt a legkevesebb. Mindig abból van a legkevesebb ami a legfinomabb. Mikor Klear hazament, az egyik bőröndjében csak édesség meg ajándék volt, de inkább csak édesség. Ha valaha eljutok Thaiföldre, legalább tudom, hogy miből kell majd sokat hazahozni.