Most vagyok abban az állapotban, hogy olyan sok mindent kellene leírnom, hogy tuti el fogom felejteni a felét. Pénteken megvolt a farsang. Mit farsang, A Farsang. A gyerekek legszívesebben a jelmezükben aludtak volna, csakhogy szegény Botié elég nehezen készült el. A buli négykor kezdődött én fél háromkor még itthon álltam és fogtam a fejem, hogy mégis, hogy fogom megoldani a problémát. Aztán persze jó az öreg a házban, és anyám mint  felmentő sereg jött a megoldással. Vetex  (már ha így írják). Azoknak, akik nem tudják, hogy mi az, mert hozzám hasonlóan nem sok közük van a szabás-varráshoz, mondanám, hogy ez az az anyag, amit bele szoktak vasalni kabátok, blúzok és társaik gallérjába például, hogy az úgy álljon, ahogy kell. És ha mégsem úgy áll, vagy meggyűrődik, illetve felhólyagosodik, arról is ez tehet. És hála az égnek általában fehér, ami tökéletes, ha fekete anyagra akarunk fehér csontvázformát fabrikálni. Az egyetlen probléma az volt, hogy van itthon? Nincs itthon. Na, akkor még lóhalálában azt is venni kell, és mindjárt négy óra. Van egy olyan szállóige (???) a családban, hogy anyám volt olyan bálon, ahol a ruhát a helyszínen a mosdóban fejezte be magán. Hát átvillant az agyamon, hogy én is így fogok járni ezzel a jelmezzel. Aztán ügyesen, bár nem mondom, hogy ráérősen azért még időben sikerült befejezni. Büszke is vagyok rá.

Jó, ha van egy profi fotós az ovisok rokonai között. 246 képünk van, amiből válogatni lehet mind nagyon jó minőségben. Mindenki elégedett. :)

Ehhez képest a kisebbik fiam jelmeze egy könnyű tánc volt.

Már csak az a kérdés, hogy valaki szólt e a srácoknak, hogy a farsang meg a Halloween nem ugyanaz.

Tehát a jelmezek letudva, már csak oda kellene menni. Vagyis először el kellene dönteni, hogy hányan is megyünk.

- Klear akkor eljössz?

- Nem mert Oum is jön a bálba, és előtte ide jön.

- Mikor?

- 4- 5 óra körül.

Kicsit elszontyolodtam. Pedig úgy készülte, hogy legalább egy kicsit részt tud majd rajta venni. Ezen rágódtam úgy egy fél órát, aztán közöltem vele, hogy hívja fel Oumot, és mondja meg neki, hogy ötre jöjjön, mi meg megyünk farsangolni. Együtt. Mindenki. Néha én is lehetek önző.

- Akkor nekem is kell ruha?

Igaz, hogy az elején mondtam neki, hogy vegye fel a Thai ruháját, de akkor lemondtam mikor kiderült, hogy az iskolabál is egy napon lesz a farsanggal
.

- Nem kell. Csak öltözz fel kényelmesen.

Sikerült viszonylag időben elindulnunk, viszonylag időben odaérnünk, így most először történt az meg velünk, hogy volt rendes asztalunk meg ülőhelyünk. Mondjuk az igazsághoz az is hozzá tartozik, hogy vagy több asztalt tettek be, mint korábban vagy kevesebben voltunk, de soknak tűnt az ülőhely.

Végre megjöttek az ovisok is, megy a rohangálás meg az öltözés. Én azon rimánkodom, hogy srácok öltözzünk már szépbe, mert mindjárt kezdődik a műsor, ők meg üvöltve követelik rajtam a jelmezüket, mert készen még nem látták őket. Oké, ott a pont. Megmutatom, de utána öltözünk. Ebbe a megoldásba mindenki belenyugodott. Szép lassan felsorakoztak, aztán jött a nagy bevonulás, és a műsor. Az én gyerekeim tényleg olyanok mint a jóllakott óvodások. :D

Aztán jött a meglepi. Botond fiam szerepet vállal. Szólót. Na jó, duettet. A lényeg, hogy kilépett a tömegből. Az egyik mondókánál ugyanis a párok kilépnek a kör közepére és amolyan kérdezz-felelek rendszerben mondják el a mondókát. És bár nem ő volt a kezdeményező, hanem a kislány, akivel párban volt akkor is most történt meg először, hogy ki mert állni a tömeg elé. Sőt még a szöveget is tudta, ami egyébként valami olyan volt, hogy a tücsök el akarta venni a legyet feleségül, de mivel egyik sem találta megfelelőnek a másik testalkatát, hát nem lett a frigyből semmi. A történteket a fiam egyébként később így kommentált.

- Tudod anya én nem akartam házasodni, de ha a Janka akarta......... - :D

Na, a műsor után, amíg a másik csoport is előadta műsorát, mi elrohantunk átöltözni a jelmezes felvonuláshoz. Azt a részét azt hiszem még Klear is élvezte, mert mikor a mi csoportunk lement és mondtuk neki, hogy akkor ha gondolja mehetünk, azt mondta, hogy még meg akarja nézni a másik csoportot is. Ejha! Mi a fene! Hát megnéztük.
Aztán Zoltán hazahozta, hogy el tudjanak menni a bálba, ő meg visszajött. Közben én is kigondoltam, hogy alapvetően én meg el akarok menni koncertre, anyám meg majd hazajön a gyerekekkel, ha akarja ha nem. Ha már eljött potyázni, így járt. Gyorsan kaptam a telefont.

- Kelar ne induljatok el, leviszünk benneteket csak legyetek kész fél hétre.

- Jó

Majdnem el is készültek bár mi sem értünk haza időben, ugyanis kisebbik fiam úgy gondolta, hogy az vicces lesz, ha az egyik haverjával elbújnak az asztal alatt. A baj nem ez volt, mert a többi gyerek is az asztal alatt rohangált, csak ők egy olyan asztalt választottak, ami alá ugyan tőlünk lehetett bemászni, de az asztal már a szomszéd teremben leledzett. Tehát ott nem kereste őket senki. Pedig már a végén mindenki őket kereste. Amikor már nagyon idegesek voltunk, hogy eltűnt a gyerek meg az óvonéni is kellően stresszben volt, végre eszébe jutott, hogy bemondta a mikorofonba, hogy az anyukája sírva keresi az Attilát, és legyen szíves jöjjön elő. Én nem sírtam, csak ideges voltam, ő meg nem jött elő, csak megmutatta magát. Szerencsétlenségére pont ott mászott elő ahol álltam. Hát volt üvöltözés. Még jó, hogy hangos volt a zene. Rendben a gyerek megvan, akkor mehetünk. Irány haza, felszedtük a lányokat. Már mindenki az autóban ül, már majdnem kezdődik a nyitótánc, a koncertről nem is beszélve mikor Klear kiugrik az autóból

- Elfelejtettem a jegyeket!

Nem ez volt a baj, hanem, hogy nem találta meg őket. Majdnem 5 percet ültünk a kocsiban mire végre meglettek. Ekkor azért már mindenki azon aggódott, hogy mindenhonnan elkésünk, ahonnan csak lehet.

- Klear 9-ig tart a koncert. Ha haza akarsz jönni addig ne hívj, mert le lesz halkítva a telefon.

- Jó.

Lányokat kiraktuk, mi is odaértünk enyhe késéssel, de még időben a koncertre. Minden remeknek tűnt. De csak tűnt. Aztán az első 15 perc után kezdtem bánni, hogy nem csákánnyal járok koncertre. Történt ugyanis, hogy a mellettünk lévő helyeken, nem tudom, hogy bérletesek e vagy jegyesek, de mindig valaki osztrák ül. Viszont mindig más. És most sikerült egy olyan bunkó paraszt, 80 éves, büdös kurvát kifognunk, hogy csúnyát ne mondjak, aki magára aggatta az összes csörömpölőt, amit otthon talált. Hogy az ilyen maradna inkább otthon rontani a levegőt. Volt a kezén vagy 4 fém karkötő, és nem elég, hogy szarul nézett ki mert maximum nem néztem arra, de a buzija állandóan fészkelődött. De állandóan! Hol a haját igazgatta, hol a ruháját húzkodta, hol a szék alatt a műsort nézte, amiből szerintem úgysem értett semmit, mert magyarul volt. Nagyjából 15 perc alatt jutottam el oda, hogy most vagy belehúzom az előttünk lévő padsorba, amivel maradandó kárt teszek benne, vagy a magam kedves módján közlöm vele, hogy komolyzenei koncertre, de meg úgy egyáltalán, csak az idegbeteg csoroszlyák vesznek fel zörgő cuccokat. Vagy azok, akik másokat akarnak idegbeteggé tenni. És egyébként is húzzon haza, amíg nem leszek tettleges. Szegény Zoltán nem győzött nyugtatgatni, meg szorongatni a kezemet, hogy ne mozduljak rá az öreglányra. Az egészben az volt  a legrosszabb, hogy nem is tudtam rendesen a zenére figyelni annyira idegesített a csilingelés, és gondolom nem én voltam az egyetlen. Pedig a koncert jó volt. Vagyis lehetett volna, ha csak az eredeti műsort hallom.

9 óra háromkor rezeg a táskám benne a telefon. Klear. A zongorista meg még nagyban nyomja  ráadást. A harmadikat. A zenekar már elég morcosan nézett rá, pedig az elsőnél még mindenki mosolygott. Gondolom inkább már hazafelé mentek volna, mint, azt hallgatták, hogy a zongorista szólózik. Vége lett a maratoni ráadásnak visszahívtam Kleart.

- Szia anya! Itt ülünk a Mc’Donaldsban mert nagyon éhesek voltunk. Értünk tudtok jönni.

Hangsúlyoznám nagyjából negyed 10 lehetett, a bál meg 7-kot kezdődött. Azt hiszem ezt hívják úgy, hogy nem jött be.

- Persze!

Oum itt aludt, másnap meg mentek a középidős orientációra, vagy mi a szöszre. Ugyan nem most először aludt nálunk Oum, de most először éreztem, hogy valamennyire oldódik nálunk. Eddig azt figyeltem, hogy se a fürdőt, se a mellékhelyiséget nem láttam, hogy használta volna. Gondolom hazavitte minden ilyen fajta dolgát, ha abból indulok ki, hogy kiizzadni ő sem tudja. De most volt minden, ami egy normális reggelhez hozzá tartozik. Kivéve, hogy nem reggeliztek.

- Nem vagytok éhesek lányok?

- Nem köszönöm, majd veszünk valamit.

Hát jó, ti tudjátok. És látom, hogy veszik a kabátjukat. A lányomon egy szál póló. Abból is a vékonyabbik fajta.

- Klear, nem viszel pulcsit?

- Nem. Most nincs hideg.

Tél van édesem. TÉL!!!!!!

- Ha a táskádban viszed, akkor is legyen nálad pulóver.

Na, erre visszaszaladt egy vékony pulcsiért belegyűrte a táskába, a kabátot meg felvette az alig vastag pólójára. Jó feladom. Legalább van nála valami melegebb. Ezt a tél dolgot, ha nem fogta fel az elmúlt hónapokban, azt hiszem már nem is fogja. Menjetek.

Vasárnap jön haza, lobogtat valami papírt.

- Anya ezt csináltuk, de nagyon nehéz volt.

Miaz, miaz?

Csináltattak velük, egy nyelvvizsga tesztet. Hát el is hiszem, hogy nehéz volt, mert az ilyen ugye mindig arról szól, hogy tudod e a kivételeket, meg azokat amiket úgysem tudsz. Hát szegény nem is tudta. Átnéztük, megbeszéltük, elmagyaráztuk, felírta, bár azt nem tudom, hogy meg is tanulja e. Kíváncsi vagyok, hogy el akar e majd menni nyelvvizsgázni, de gyanítom igen. Két dolog van, amit azonban meg kell említenem. Az egyik, hogy a három szövegértéses feladatból az elsőt még nekem is kétszer kellett elolvasnom, hogy megértsem, hogy ki mit akar, a másik, meg, hogy ha már egy kedves önkéntes kijavítja nekik azt, amit csinálnak, hát ne javítson már hülyeséget, mert esetleg elhiszik neki.

És akkor még gyorsan leírom azt is, hogy a múlt héten csütörtökön este várjuk haza kendoról. 9 óra a gyerek sehol, negyed 10 semmi, fél 10 semmi.

- Anya mikor kezdünk el aggódni?

- Már aggódunk.

Háromnegyed 10 semmi. A telefont először nem vette fel, azóta meg foglalt. Aztán háromnegyed után pár perccel röhögve jön haza.

- Mi történt?

- Rossz buszra szálltam. Azt hittem busz megy vissza városba, ott majd felszállok másikra, de nem. Sofőr mondta le kell szállnom. De aztán elmondta, merre menjek, és ott találtam jó buszt.

Édesem. Mikor Oum is rossz buszra szállt, és téged hívott fel, hogy most mit csináljon, még te mondtad neki, hogy hívja fel a szüleit. Akkor te miért nem tudsz telefonálni? Na mindegy, ügyes voltál. A lényeg, hogy itthon vagy.