De még mekkora. Évek óta nem láttam ennyi havat. Mi meg azon izgultunk, hogy nehogy úgy kelljen hazamennie Klearnek, hogy nem látott tisztességes mennyiségű havat. Erre leszakadt az ég. Talán kicsit túlzásba is vitte. Persze mindenki engem szidott, mondván, hogy én könyörögtem ki az égiektől az egészet. És akkor mi van? Szeretem a havat. Legalábbis az elején. Főleg mikor sok van és még szép fehér, és most minden vágyam teljesült. Majdnem. Mert azért most is maradt nyivákolni valóm. Valahogy nem jön össze az időzítés. Egy csomó mindent elterveztem, de vagy a hó minősége nem jó hozzá, vagy későn kapok észbe, hogy most akár lehetne is csinálni a dolgokat. Amilyen a szerencsém mire mindenkinek jó lenne minden addigra a hó fog elolvadni. A hétvégére Klearék beterveztek egy pesti utat. Most először mondtam neki nemet. Nekem nem volt jó érzés ő meg azt hiszem meglepődött, de úgy gondoltam szakadó hóesésbe, úgy hogy a buszok egyáltalán nem járnak, a vonatok is csak késéssel, és az sem biztos, hogy haza tud jönni, ha el is tudnak menni, inkább ne menjen sehova. No sebaj, ha már az út nem jött össze akkor elmegyünk szánkózni.

- Szánkó? Ski?

Nem. A szánkó az szánkó. Nem tudom, hogy mondják angolul. Sebaj  öltözz fel menjünk aztán majd meglátod.

Gondoltam azért ha már kimegyünk a nyakig érő hóba próbáljunk meg venni neki valami vízhatlan felszerelést. Vagy legalább nézzük meg, hogy mit lehet venni. Hát többnyire már semmit. Ha mégis az iszonyat drága, azért lehet mégmeg. De leginkább semmit. Végül az Aldiba majdnem találtunk valamit, de addigra úgy unta mindenki az egészet, hogy hagytuk a fenébe. Jó lesz a farmer is. Majd jól aláöltözik. Egyelőre nem úgy néz ki, hogy megfázott, úgyhogy lehet, hogy tényleg sikerült megoldania a problémát. Szóval mindenki magára veszi az összes téli ruháját  ami csak létezik, mindenki elment pisilni mert a síruhából nem lehet kihámozni a gyerekeket, aztán usgyi. Mivel olyan sok lehetőség nincs irány a sípálya. Messze sincs, hó is van rajta, ideális. Majdnem. Merthogy úgy ahogy a neve is mutatja SÍpálya. Na mindegy kimegyünk megnézzük a lehetőségeket, aztán, ha reménytelen még mindig lehet azon gondolkozni, hogy hova máshova. A srácok persze ahogy kiléptünk az ajtón rákezdték.

- Anya húzzál, apa húzzál!!

Te nem vagy magadnál édes fiam! Magam is alig tudok felmenni a dombon mert állandóan kicsúszik a hó a lábam alól kizárt dolog, hogy most így dombnak felfelé még húzni is foglak.

- Nem!

- De!

- Nem!

Ezzel el is voltunk a domb tetejéig.

- Na jó amíg nem kell felfelé menünk felülhetsz a szánkóra.

A következő pillanatban már meg is bántam amit mondtam. Igaz, hogy nem kellett dombnak felfelé húzni, de így is alig bírtam megmozdítani a szánkót. Mire Zoltán.

- Mert olyan jó az állóképességed anya.

Ez még hiányzott. Forgasd még azt a tőrt olyan jól esik!!!

- Na srácok mindenki tudja apa milyen erős, akkor összekötjük a szánkókat, és ő húzza mind a kettőtöket.

És húzta is. Kaján vigyorral a képén. Mert apa erős, és erre nagyon büszke.

Uticélunk környékén már látni lehetett, hogy azért nem lesz olyan reménytelen a dolog. Több szánkóst lehetett látni mint síelőt. Igaz, hogy ide mentünk a szomszédba és a gyerekeket többnyire húztuk, de már a halálukon voltak annyira elfáradtak. Klear meg csak bandukolt mellettünk/mögöttünk szó nélkül.

Mindegy próbáljuk meg az ötletből kihozni a legtöbbet. Az erdőben a bevezető szakaszon már annyi volt a szánkós, hogy alig lehetett megmozdulni. Volt egy olyan érzésem, hogy jobb lenne a kis dombon maradni a sípálya előtt, de olyan nagy volt a jövés-menés, hogy reménytelennek látszott, hogy ott lehessen szánkózni. Akkor irány feljebb. Egy csomó szánkós és egy pár kétségbeesetten próbálkozó síelő. Szegényeket nagyon sajnáltam, mert tényleg nekik kellett volna, hogy több helyük legyen, de egyszerűen nem jutott semmi eszembe, hogy hova lehetne menni a srácokkal szánkózni.

A feladat adott, már csak feljebb kellene menni, hogy le is lehessen csúszni. Mire kiértünk Attila rákezdett.

- Nagyon szomjas vagyok anya.

Ezzel mindjárt bele is vetette magét a hóba és elkezdte enni.

Úúúúúúúgy tudtam! Mindig van valami baja. Persze én meg nem gondoltam rá, hogy hozzunk valami innivalót.

- Attila állj fel. ha eszed a havat most rögtön megyünk haza.

- De nagyon szomjas vagyok anya.

Aztán nagy nehezen azért a lábára imádkoztam, de a hóból akkor sem jön ki oda ahol már letaposták.

Te jó ég. Még nem is szánkóztuk, és máris elkezdődött a hiszti. Haza akarok menni. Nem volt jó ötlet most már látom. Aztán nagy nehezen elkezdtünk végre szánkózni is, de addigra már annyian voltak, hogy elég nehéz volt olyan időpontot találni, amikor feljebbről se szánkós se síelő nem jött. Arról nem is beszélve, hogy egyik másik síelő úgy döntött, hogy ez akkor is sípálya, és úgy ment el a szánkózó gyerekek között, hogy esély sem volt senkinek elugrani előlük. Értem én , hogy jól síel, de ha valakit elvisz magával mind a ketten ottmaradnak. Most már kezdődhet a  móka. Első körben majdnem frász kaptam mikor Zolán úgy döntött, hogy az Attila egyedül is le tud jönni, de később kiderült, hogy csak nekem volt ezzel bajom. A gyerek nagyon élvezte.

Klear már nem annyira. Hiába no a Thai nem egy havas nemzet. Többször is próbálkozott, de mindig leborult a szánkóról, egy alkalommal elég rendesen meg is üthette magát, így jelentősen csappant a lelkesedése. Jó, akkor próbáljuk meg ketten egy szánon. Az elképzelés akár még jó is lehetett volna csak ketten meg túl nehezek voltunk, és nagyon mélyre süllyedt a szánkó ahhoz, hogy csúszni is tudjon. Igazából sok is volt a hó meg a sok szánkós rendesen tönkre is tette, úgyhogy egyedül is nehéz volt csúszni. Azért tettünk egy pár próbát, de a végén feladtuk, maradt az, hogy mindenki egyedül. A legutolsó csúszásra azért már Klearnek is sikerült leérni egy lendülettel a pálya aljára. :D

A következő probléma az, hogy ha már lent van a szánkó a domb alján, akkor ahhoz, hogy újra lehessen csúszni vele fel is kell juttatni a domb tetejére. Ez még ment egyszer kétszer aztán már nem nagyon. Nem mintha nem küzdöttek volna vele, de hamar elfogyott az erő.

- Mentünk volna inkább korcsolyázni. Ott nem kell dombot mászni.

Hát ez az Boti. Éppen ez a lényeg. Akkora a hasad már, hogy csoda, hogy nem buksz orra, az állóképességed rosszabb mi anyáé, pedig az nagy szó, és ha valami kicsit is megerőltetőbbet kell csinálnod akkor mindjárt jön ez a hozzáállás. Szóval tessék küzdeni, mozogni büdos kölke!
Persze a küzdés egy idő után már nem ment. Az apjuk tolja fel az Attilát az egyik szánkón a másik keresztbe a gyerek ölében, a nagyobbik lógó orral baktat mögöttük, mire a Attila fültől fülig vigyorral hátrafordul és közli az apjával

- Szeretem mikor túlvállalod magad apa!

Mi van? MI VAN? Túlvállalod magad?!?!?! Hol tanul ez a  gyerek ilyeneket?

Még gyorsan elütöttünk kétszer is egy szegény síelni tanuló srácot, minek megy ki a sípályára síelni, aztán egy óra alatt már mindenki unta, meg fázott, meg éhes-szomjas volt, és pisilnie kellett úgyhogy hazajöttünk. Hazafelé már mind a két fiú nagyon kipurcant, így igyekeznek megkaparintani maguknak egy-egy szánkót.

- Boti szerintem Klear nem akar téged hazáig húzni.

A gyerek lógó orral mászott le a szánkóról, majd mikor Klear mondta, hogy nem baj szívesen húzza szinte fejest ugrott a szánkóra.

Itt még megpróbáltam kivezényelni a családot hóangyalt csinálni, de ebbe a mennyiségű hóban még azt sem lehetett rendesen.

Most hétvégén, meg Pestre mennek, ha már a múlt héten nem mehettek. Ha mégsem, és nem olvad el teljesen a hó akkor iglut építünk. Hátha összejön. :D

Jajajaj! Az Aldiban thai napok vannak. Vagyis hirdettek egy csomó thai kaját. Megnéztük az újságot, aztán felkerekedtünk, Klear jó sokáig válogatott majd nagy nehezen kiválasztott valamit, hogy ezt szereti. Na meg is vettük hazahoztuk, mint az amerikai filmekben megmelegítettük a dobozban, majd azzal a mozdulattal, amivel megkóstoltam már a kukában is landolt az egész. Még Klear szerint is rossz volt, bár ő azért legyűrte. Ennyit az európai Thai kajáról. Ma még megpróbálkozom azzal az édes-savanyú szósszal, amit vettem, de ha az sem lesz jobb azt hiszem, hogy befejeztem a nemzetközi konyha iránti érdeklődésemet. Legközelebb majd csak Thaiföldön akarok Thai kaját enni. Legalábbis olyat, amit nem itthon csinálunk.