Mikor belevágtunk ebbe az egészbe mindenki azt kérdezte tőlem, hogy mit kapok ezért.  Akkoriban nem nagyon tudtam, hogy mit válaszoljak, most már azt hiszem tudnék.  Ön és emberismeretet. Sok mindenre rájöttem ma délelőtt. Először is, hogy igen is lehet más emberekre támaszkodni, segítséget kérni, mert ott ahol nekem hiányosságaim vannak, mások megoldást kínálhatnak, csak az a lényeg, hogy az ember nyitott legyen. Aztán vannak olyan emberek, akik egy probléma felmerülésénél a felelősöket keresik, és vannak akik a megoldást. Hál az égnek  Klear osztályfőnöke az utóbbi kategóriába tartozik. Sok mindent megbeszéltünk, sok minden más megvilágításba került, talán nem is reménytelen a helyzet már csak azt kell elérni, hogy Klear is tudjon/akarjon nyitni a változtatásra. Egy dolog viszont már majdnem biztosnak tűnik. Iskolát válltani nem lehet. Úgy tűnik, hogy a vagy megszoksz vagy megszöksz  variáció van csak. Andrásék azt mondják, máshol sem sokkal jobb a helyzet, bár most az, hogy más tehene is dögledezik nem igazán nyugtat meg. Sőt igazából a szomszédot is csak sajnálni tudom.  Talán hiba volt Kleart abba az iskolába küldeni, talán hiba volt azt hinnem, hogy egyedül is meg tudja oldani a problémáit, talán hiba volt hagyni, hogy idáig fajuljanak a dolgok, talán hiba volt, hogy nem erőltettem jobban, hogy magyarok között legyen, talán hiba volt, hogy nem ültünk le előbb beszélni, és talán még rendbe lehet hozni a dolgokat.  Nagyon remélem. Ettől függetlenül nem hiszem, hogy ez csak az iskola, vagy csak a gyerek vagy, csak az én hibám lett volna. A probléma megvan, most már megoldást kell rá keresni. Tegnap mikor mondtam Klearnek, hogy ma bemegyünk az iskolába megbeszélni a dolgokat azt kérdezte, hogy minek? Hogy őszinte legyek én is ezt gondoltam. Mit lehet ezen még megbeszélni? Nem érzi jól magát, nem tud beilleszkedni, az érzelmeket nem lehet erőltetni, akkor meg minek? Megint kiderült, hogy lebecsülöm az embereket, vagy csak magamból indulok ki és azt hiszem, hogy ha én nem tudom a megoldást akkor az nem is létezik. Persze nem tudom, hogy megvan e a  megoldás, de van olyan út ami még akár járható is lehet. Alapvetően a legnagyobb baj az, hogy rettentően unatkozhat. Év elején volt ami mozgatta, mert készültek, a mikulás bulira, mindenféle bemutatkozásra, magyar órákra jártak, talán fel sem tűnt neki, hogy a magyarokkal nem igazán van kapcsolata. Igaz, hogy az iskola miatt állandóan panaszkodott, de el tudta mással foglalni magát, hát én sem foglalkoztam vele annyira mint amennyire talán kellett volna. Csakhogy most megszűnt minden. Most már a saját lábára kellene állnia, és nincs mibe kapaszkodni.  Ami a legnagyobb baj, hogy nem jár be az iskolába ami egyenes út ahhoz, hogy hazazavarják. Szóval sürgősen kellene valami megoldást találni, viszont senki nem nyit. Ő nem nyit mert úgy látja, hogy megvannak az osztályba a klikkek és senki nem nyújtja felé a kezét, az osztály meg azt látja, hogy teljesen magába zárkózik, és nem tudnak vele mit kezdeni. Ráadásul az sem volt szerencsés, hogy ha meg is hívta valaki magához oda sem ment el.  Ezt sem szabadott volna hagyni. Talán tényleg az a jobb, ha erőltetjük náluk, hogy legyenek magyar barátaik, már az elején, bár ha nem tud beszélni senkivel úgy nehéz. Most már jól megy neki a magyar, csak most már az akarat hiányzik belőle úgy látom. Mindenesetre abba maradtunk, hogy az iskola megpróbálja jobban rángatni, én meg lökdösni. Lennének szakkörök, iskolai foglalkozások, amire lehetne menni, ebből nekem a legszimpatikusabb talán a gyöngyfűzés lenne, de természetesen annak az időpontja egybe esik a kendoval. Valahogy nem nagyon segítenek nekünk ott fent sem.  A fejében meg a helyére kell kerülnie annak , hogy mi barátokat nem tudunk szerezni helyette,  az iskolában nem tudok neki segíteni, ott az osztályfőnöke az anyuka. Ha nem beszél a problémáiról nem tud neki senki segíteni, és a ne mosolyogjon ha nincs miért!!!!!!! Tehát a cél, amit el kellene érni, hogy legalább hetente kétszer, háromszor eljárjon valahova ahol magyarokkal találkozik. Az sem feltétlenül lenne rossz, ha csak egyedül.