Boti fiam:

- Klear ha legközelebb megyünk boltba neked is hozzunk joghurtot?

- He? Nem értem. Mond lassabban!

Azt nem csodálom, hogy nem értette, néha még nekem is koncentrálnom kell arra, hogy mit mond. Viszont a mond lassbbannal meg a fiam volt meglőve. Valahogy a lassabban szerintem azt is jelentette neki, hogy egyszerűbben. Azt meg nem nagyon tudta megoldani. Aztán megegyeztek, hogy nem kér joghurtot köszöni szépen, én meg arra jutottam, hogy a gyerkeim is befogadták a családba. Most először jutott maguktól eszükbe, hogy, ha valamit vesznek maguknak, akkor Klearnek is kellene venni. Egyébként csak nekünk furcsa Zoltánnal, ha egy joghurtnak Bosszúállók a neve? Még akkor is ha Marvel képregényfigurák vannak rajt, és tényleg az a nevük, hogy Bosszúállók. Szerintem a névválasztás nem volt túl szerencsés. Lehet, hogy csak mi akadunk fenn ilyeneken, de én nem ennék meg valamit ilyen névvel. Ki tudja mi történik a gyomrommal.  Szerencse a gyártónak, hogy a gyerekek nem foglalkoznak ilyenekkel. :D

Na akkor kezdjük szép sorjába. Először is sikerült a magyar vizsga. Nem mintha meg lennék lepve. Tele vagyok anyai büszkeséggel. :D

- Midenkinek sikerült?

- Omszinnak igen, Davidnak nem.

- David most készül hazamenni. Miért állt egyáltalán neki a vizsgának?

- A másik David. Venezuelai.

Aha

- És most, hogy már lehet, hova szeretnél utazni?

- Szegedre.

Puff neki. Messzebb már nem is mehetnél csillagom!!!!

- Szeged jó messze van.

- Tudom.  Szilvi mondta, hogy át kell szállni.

- És miért éppen Szegedre?

- Nekem van ott sok barátom.

Na mondjuk, ha már ott lenne megnézhetné Ópusztaszert is. Igaz, hogy oda elvileg mi szerettük volna elvinni, csak Szeged baromi messze van ahoz, hogy egy nap lemenjünk, megnézzük  Ópusztaszert, meg vissza is jöjjünk. Valami áthidaló megoldást kellene találni.  Na mindegy majd tavaszig kitalálunk valami okosat.

Azért meg kell, hogy mondjam vizsga ide vagy oda, elég ideges vagyok a gondolattól, hogy egyedül  utazik, pedig képes rá, meg is teheti, nem is jut eszembe hogy nemet mondjak neki. Menjen ha akar. Bár szó szerint egyedül nem akar menni. Ez valamennyire azért megnyugtat  Igazából azon gondolkozom, hogy 16 évesen már nagyon felnőttnek meg önállónak gondoltam magam annak idején. Őszintén szólva anyámék sem nagyon korlátoztak semmiben, csinálhattam ami eszembe jutott. Nagyjából. Viszont most kezdem megérteni, hogy a szülők részéről milyen nehéz nem szólni, csak bólogatni, meg hajtogatni, hogy persze csak nyugodtan,  semmi gond. Ha nekem nehezemre esik elengedni, nem tudom, hogy az igazi szüleik, hogy képesek erre, mert nem a szomszédba mennek a gyerkek, hanem szó szerint a világ másik felére. Minden elismerésem az övék.

Az énektanára megkérdezte tőle, hogy akar e karácsonyi kórusba járni szerdánkét, mert ha igen, beszél a tanárokkal, hogy legyen rendesen ideje odaérni.  Tulajdonképpen mivel ez iskolai kórus, hivatalosan, iskolai engedéllyel nem kell részt vennie az utolsó testnevelésórán.  Énekelni szeret, viszont  a tesióra nem nőtt a szívéhez. Kész főnyeremény valamit amit nem szeretünk becserélni valamire amit viszont nagyon is.  

- Anya! Zeneiskolában van énektanár?

Passzolnám a kérdést.

- Nem tudom. Szeretnél énekelni tanulni?

-  Igen.

- Ha gondolod megkérdezem.

- Meg Omszin is.

-  Akkor úgy kérdezzem, hogy ketten mennétek?

-  Nem. Csak én. Mikor mondtam Omszinnak, ő is mondta, hogy akar tanulni. Otthon is jártam kicsit, de nem igazán tanított a tanár. Thaiföldön nem nagyon tanítanak énekelni.

Ez monduk azért furcsa. Egy akkora nagy városban mint Chiang Mai azt hinné az ember, hogy vannak énektanárok. Úgy értve, hogy nem iskolai, hanem aki mondjuk az énekesekkel is foglalkozik.

Jaj erről jut eszembe. Szerdán voltunk koncerten.  Nem volt valami nagy élmény legalábbis nekem. Nem vagyok oda igazából sem az operákért sem azért ha valaki a komolyzenében énekel.  Na mindegy a lényeg, hogy volt egy hárfás néni. Én meg úgy féhangosan morfondíroztam, hogy vajon menniybe kerülhet egy hárfa.

- Mint egy grand piano.

Mivan????

- Thaiföldön akartam hárfát tanulni. Emlmentünk Musicshoppba  ott láttuk, hogy annyi mint egy grand piano. Anyukám mondta, hogy to forget about it.

Na azt látod nem csodálom. Simán azt mondtam volna én is!!! Jesszus!! Ráadásul a hárfa még csak nem is olyan, hogy adnak ahova mész mint a zongora. Azt cipelni kell. És amit cipelsz minél nagyobb annál könnyebben sérül meg.

David búcsútató buli volt.  Szombaton. Úgy kiöltöztek mint a csuda. Tényleg nagyon jól néztek ki.  Én kezdem azt hinni, hogy nem csak a kajásdoboza, de a bőröndje is feneketlen. Mikor már azt hinném, hogy láttam minden ruháját még mindig képes újakat elővenni. Azért van egy probléma.

- Milyen cipőt veszel fel?

Erre elővette a balettcipőjét.

- Ezt! Nincs más!

Hóóóógyne. Tuti  felfázás. Meg nem is néz ki jól. Aztán végül az egyik csizmámmal áthidaltuk a problémát. Egyébként ebből a szempontból is beleillik a családba. Ugyanakkora a lába mint nekem. Nekem meg mind anyámnak.  Sokszor van, hogy ha a saját cipőim között nem találok olyat ami jó lenne megyek anyához válogatni. Meg fordítva is müködik a dolog. Most már nem csak ketten vagyunk a cipőskészletre hanem hárman. Ezt hívják teljes kihasználásnak. :D

Újabb felfedezés, hogy tisztára egyformák vagyunk. Én nagyrészt éjjeli bagoly vagyok. Van is belőle bajom épp elég. De ő is. Valamelyik nap hajnali egykor még égett nála a villany. Gyanítom, ha nem szólok rá, hogy én most megyek aludni, szeretném ha te is aludnál, mert holnap iskola van, még egy darabig elücsörgött volna  a gép előtt.  Aztán másnap megbeszéltük, hogy hétvégén azt csinál ami jól esik, de hétköznap mikor másnap iskola van nem lenne baj, ha 11-kor elkezdeni szedelőzködni, hogy legalább éjfélre ágyba kerüljön.

Óvodai bütykölde: idén sikerült egész jó dolgokat csinálni. Igaz valahogy mindig az utolsó napra sikerül feliratkoznom addigra már nem sok csinálnivaló marad, de legalább látják a szándékot, hogy segítenék. :) Szóval csináltunk receptkönyvet, meg mécsestartót, meg karácsonyfadíszt, meg virágtálat, meg mindenfélét. Talán egy dolog miatt lett volna szerencsésebb egy olyan napon menni mikor még volt tennivaló, mert szegény Klear nem unatkozott volna annyira. A beszéd magyarul ment, amit ha akart volna értett volna, de nem nagyon érdekelte amit meg is tudok érteni, úgyhogy nem nagyon foglalkozott velünk. Segített amit tudott, csinált egy nagyon aranyos mécsestartót aztán eljöttünk.

- Anya, karácsonykor megyünk valahova?

- Nem hiszem. A karácsony családi ünnep. Olyankor nem nagyon mennek az emberek sehova.

- Egyik osztálytársam meghívott karácsonyi szünetbe házukba.

- Hol lakik?

- Azt nem tudom. Mondta, én nem emlékszek.

- Szeretnél menni?

- Igen.

- Mehetsz de karácsony és szilveszter között.

A karácsonnyal nem volt gond, azt tudta, hogy mit jelent, de a szilveszterrel meg voltunk lőve.

- Szilveszter mi?

Na itt elkezdtem a hosszú körmondatos magyarázatokat először magyarul, majd mikor láttam, hogy ez sehogy sem lesz jó, hirtelenjében, gyorsan angolul. Úgy sem nagyon jutottunk semmire. Arrafelé nincs újév? Aztán abba maradtunk, hogy 27 és 31 között oda megy ahova akar. Karácsonykor meg szilveszterkor kötelező itthonmaradás van. Az családi ünnep. Nekünk is, az osztálytársának is. Szilveszterezni meg menjen az itteniekkel, ha lesz neki hova. Nem mindha olyan sok program lenne itthon, de azért gondolom az AFS-esekkel csak megoldja. Mi meg maradunk otthon öregesen társasjátékozni a megszokott emberekkel. Remélem. Ha meg nem hát alszunk. Ha tényleg igaz, hogy olyan lesz a éved mint amit szilveszterkor csinálsz, szeretnék egész évben aludni jövőre!!!! Hallja mindenki odafennt, akinek az a dolga, hogy a kívánságokat teljesítse?

A végére még egy kis csemege. Kedden picit korábban értem japánra mint a többiek, a tanár néni még javában tanult magyarul mikor leültem vele szembe. Gondoltam azért belesek a könyvébe, hogy milyen is. Tele volt jóóóóóó sok képpel. És mi volt az elsö szó amit megláttam? AKLOTMÀNYOS MONARHIA! Na mondom az bazi fontos. Enélkül nem élet az élet. Mit nekünk a kenyér, tej, merre van ....? hogy hívnak ....? és társaik. Ha valaki tudja, hogy alkotmányos monarchia az minden szituációt megold ezzekkel a szavakkal. Vicces. Még akkor is ha japánnak ez az államformája. Asszem.  Legalábbis császáruk van az tuti. A keletiek mind ennyire lokálpatrióták? Ez kb olyan mint az Ablak zsiráfban a szocializmus. Azt is nagyon fontos volt, hogy egy elsős kigyerek annak idején ezt tanulja meg a legkorábban. :)