Történt egyszer, hogy a kislányom lerohant hozzám a konyhába.

- Anya! Ha  a thaiföldi anyukám csomagot akar küldeni akkor mit kell ráírnia csomagra?

- Őőőőőőőőőő. A nevünket meg a címünket. Esetleg az még, hogy Hungary. Mi mást szeretne még ráírni?

- Ennyi tényleg elég?

- Elég kell hogy legyen.

Na megjött a csomag. Nagy örömködés.

- Mi van a csomagban?

- Könyvek.

Na persze. Aztán kiderült, hogy igen, tényleg voltak benne könyvek is. Viszont nem értem én azt  a dobozt. Egy nagyjából alig látszik méretű valami amibe még könyvek is voltak (tényleg!), meg enni való. Otthoni. Nagy kincs!! Na azóta folyamatosan eszik. Velünk nem olyan nagy mennyiségben, viszont a szobájában folyamatosan. Döbbenet. És ahhoz képest, hogy állandóan jár a szája, még mindig van neki a csomagból. Nem is kevés. Igaz hogy nagyjából ilyen szárított mütyüréket kapott, ami kis helyen elfér. Mindenféle szárított húst meg csípős pempőket. Egyiket- másikat mi is megkóstoltuk. Erősen más ízvilág! Mondjuk volt valami szerintem mézes szezámmagos szárított marhacsík. az finom volt. És csak hinni akarom, hogy jól értettem és tényleg az volt. A saját érdekemben. Ezen kívül volt még ott majdnem porrá őrölt disznóhús, meg egy csomó krémszerű valami amit állítólag a rizsbe keverve esznek. Igaz mit nem kevernek bele az ázsiaiak a rizsbe? Naugye! Tegnap éppen arról beszélgettünk a  Zoltánnal, hogy az emberek mennyire különbözőek lehetnek, de mégsem. Anyámnak fix meggyőződése, hogy kenyeret nem lehet a kukába dobni, ezért inkább összegyűjti és apámmal elégetteti a kazánban. A jó ég tudja az miért jobb. Klear meg a rizst eszi meg minden alkalommal az utolsó szemig. Ha figyelembe vesszük, hogy náluk nincs kenyér hanem a rizst eszik kenyér helyett, akkor máris kiderül, hogy nem is különbözünk egymástól semmiben.

Naszóval. Eszik a szobában. Jól teszi! Had egyen! Aha, persze! Mikor megjött mondtam neki, hogy ez a szobád, az én váram, az én házam jelleggel működik. Akkora rumlit csinálsz adott esetben amekkorát szeretnél csak csukd be az ajtót, hogy ne lássam. Na ez az elmélet az utóbbi időben megdőlt. Kezdem érteni, hogy annak idején anyámnak miért nem volt jó semmi. Az egy dolog, hogy minden héten összeporszívóztatok vele, viszont csak ott porszívózik ahol a papok táncolnak, de most hogy eszik is a szobájában gyakorlatilag, ha egy hangya felmászik a padlásra élelemszerző körútján, nem hogy elviszi a hírt haza, hogy micsoda remek élelemforrást talált, hanem az egész boly ideköltözik a szobájába. És esküszöm még hiányt sem szenvednének semmiben. A porszívózási szokásairól már nem is beszélve. Hiába na. Ha nem elég hosszú a madzag, hát nem elég hosszú a madzag és kész!

Most az a taktika, hogy szólok neki, hogy csinálja meg, hogy ne szokjon hozzá, hogy nem kell csinálnia semmit, aztán mikor nem látja megyek utána és megcsinálom rendesen. Egyébként olyan édes, mert mindig olyan lelkes ha segíteni kell, hogy nincs szívem mondani neki, hogy nem jó amit csinál, mert nem akarom elvenni a kedvét. Nekem meg nagyjából öt perc plusz meló. Nem számottevő, és lehet, hogy rosszul teszem, de nagyon vicces. Persze, ha a sajátom lenne, már lehet, hogy agyoncsaptam volna, de ennyit azért megérdemel, hogy átköltözött a világ másik végére.

Múlt héten szerdán volt Zoltán születésnapja. Már éppen készültem megsértődni, hogy boldog boldogtalannak mindenki mindenkinek keresztül kasul boldog születésnapot kíván ő meg rá se bagózik az apjára, mikor hangos sikoltozással, és egy majdnem triplaszaltóval rohan ki a szobából.

- Ma van Apa születésnapja!!!! Boldog születésnapot Apa!

Visszaviharzik a szobájába, mi meg már megnyugodtunk, hogy oké ezzel letudtunk mindent. Az én lelkem is megnyugodott. De nem! Ahogy berohant már rohan is kifelé a kezében szorongat valami zacskót egy barna micsodával.

- Tessék apa ez az ajándék. A városom jelképével.

Héhahóha. Itt baj van. Még én sem adtam Apának semmit! Apa kibontja a zacskót, egy ing van benne egy elefánttal a mellkasa közepén. Na most már azt is tudom, hogy azért volt minden ajándéka elefántos mikor megjött, mert az Chiang Mai jelképe. Azért a dolog nem teljesen tökéletes. Az ing mérete M-es. Ugyan Zoltán derékban meglehetősen elenyésző viszont a vállaira erősen igényli itthon a XXL-es, de minimum az XL-es méretet. Na sebaj, majd jól lesz nekem. Meg ahogy az Pistike elképzelte. Apa nem adja fel ilyen könnyen.

- Azért megyek megpróbálom.

Mondjuk első ránézésre elég nagynak tűnt. Aztán egyszer csak nagy büszkén jön vissza. Jó volt neki a méret. És nem csak úgy "jól van duzzogva elmegy" jó, hanem tényleg jó. Ennyit arról, hogy majd megöröklöm. Viszont, ha ekkora az M-es akkor az XL-es vajon milyen lehet. Egy egész Thai család hordja azt a méretet? Egyszerre? Hálózsáknak? Na mondom ezt biztos nem a kínaiak gyártják. Az ing bekerült a szekrénybe apa Hawaii inge mellé, amit Hawaiiról hozott a Vera, és egyébkén made in China. :D

Elkezdődött a karácsonyi őrület. Mégsem marad el idén sem érdeklődés hiányában. Egy ideje már azzal riogatjuk egymás a kolléganőimmel, hogy mindjárt itt a karácsony. Ti mit vesztek a gyerekeknek? Ííííííííííííí! Nemntóóóóóm!!! Ajándékot. Az egészben az a szép, hogy nem elég, hogy saját ötletünket meg kell szülnünk, mikor végre elégedetten hátradőlhetnénk, hogy idén is megoldottuk a dolgot, na akkor jönnek a nagyszülők, hogy mit szeretnének a gyerekek. AJÁNDÉKOT!!!!! Ne nekem kelljen már ezt is megmondani. Aztán persze, de. Minden évben. Igaz, már nem kellene, hogy ez a dolog minden évben meglepjen.

Szóval elkezdődött a karácsonyi cirkusz. A boltokban már mennek a karácsony dalok. Ebben az időszakban meggyőződésem, hogy sokkal több a  felmondás a multikban, mint az év egyéb időszakában. Két hónapig ezt hallgatni, az maga lehet a pokol. ÉS NEM LEHET ZSELÉS SZALONCUKROT KAPNI!!!!!!! Van mindenféle csak zselés nincs. Teljesen felháborító.

- Klear tudod mi az a szaloncukor?

- Nem.

- És azt tudod, hogy mi az a mézeskalács?

- Nem.

Aaaaaaz remek. :) Megvan a következő kiscsoportos foglalkozás témája. Lesz itt még mit mutatni a gyerekeknek. Csak arra kell figyelnem, hogy tavaly majdnem lyukat égettem a cukormázzal a kezembe. Ezt azért idén kihagynám. Hetekig hólyagos volt a kezem, és nem tudtam rendesen fogni. Jövő héten meg óvodai bütyköldébe megyek, karácsonyi portékát készíteni az óvodának, amit aztán a karácsonyi mise után jó pénzért megvehetek, ezzel támogatva az óvodát. Jó a rendszer mi? Ki van az kérem találva. Mégse érezd úgy hogy pofátlanul lehúznak, hát csináld meg magadnak azt, amit utána majd megvehetsz. :D Na ide is megpróbálom majd Kleart elvinni. A bütyköldére is meg a misére is. Had lásson ilyet is.

Nagyban megy  a tánciskola. Kérdeztem tőle, hogy hogy megy?

- Nincs párom azt hiszem a jövő héten nem megyek.

Másnap hívott az osztályfőnöke, hogy van egy srác az osztályában aki szívesen lenne a párja. Hoppá nyuszika. Ez nem jött be. Akkor mégis menni kell! Azért az eset nem ilyen egyszerű. A legutóbbi órán valamit mondott a tanár magyarul amit ez a srác fordított le neki, hogy beszélje meg pénteken Annával. Viszont azon a pénteken egyéb elfoglaltság miatt nem volt suliba, így vesztére a srác beszélt Annával. Gyanítom volt némi ráhatás, hogy bevállalja a koszorúcskapartner szerepét. Sebaj. Az én lányomnak nem lesz több lehetősége, és szerintem a srácnak is más lesz visszagondolni a koszorúcskára a Klearrel. Meg egyébként is ez legyen az ő bajuk.

Egyébként talán megindulna végre a magyar osztálytársakkal a kommunikáció, de erős ráhatást kell gyakorolnom a dolgokra nekem is. Tegnap felhívott az egyik osztálytársának az anyukája, hogy a hétvégére szeretnék meghívni Klear. Nekem nincs ellene kifogásom, de azért megbeszélem vele is. Szerintem nem rossz ötlet, mert végre mehetne mással is a Thai gyerekeken kívül. Mondom neki, hogy mi újság, egyre jobban elkerekedik a szeme. Ó. Ez nem fest valami jól.

- Nem akarsz menni?

- Deeeeeeeeeeeeee, csak nem értem miért.

- Mit miért?

Aztán kiderült, hogy a kislánnyal nem nagyon van kapcsolata, mert nem beszél angolul. Hááááát. Akkor lehet, hogy csak meg akar nézni magának a család. Sebaj! Abba maradtunk, hogy mivel nincsenek messze, elmegy reggel velük, ha meg nem érzi jól magát telefonál mi meg érte megyünk. Azért reménykedem, hogy esetleg valami jó fog kisülni a dologból.

Nagyban megy  készülődés a pénteki magyar tesztre. Tegnap apával leültek tanulni. :)