2012.10.27. Hivatalosan meghirdetett tökfaragás. Azt hívsz édesem akit akarsz. Itt lesz a család, és Vera. Ö az esze az egésznek. Mindennek a tudója. Meg az eszközök gazdája. :) Na megjött az ázsiai különítmény, a következő felszerelésben.

Omszin egy szál pulcsiban. Ő volt a kakukktojás, mert eredetileg úgy volt, hogy vagy jön vagy nem, de inkább nem. Aztán mégis igen. Még szerencse, hogy volt egy tök tartalékban. Egyébként érdekes ez a srác. Szerintem ö nem bennszülött Thai, ugyanis nem fázik!!! Vagy nem meri bevallani, vagy ö nagyon rosszul érzi magát otthon.És még csak azt sem mondhatom, hogy melegen tartják a zsírpárnai, a harminc kilójával.

Mai, egy közepesen meg lehet benne fagyni kabátban, meg egy szál pólóban. Gyanítom az eredeti mérete háromnegyedére húzta össze magát annyira fázott.

Az én virágszálam az itt vásárolt, hűvösebb nyári estéken pulcsi helyett felvehető, egyébként kétségtelenül csinos kabátjában.

És Oum rendesen felöltözve. Gratulálok Zsanett, bár tudnám, hogy csinálod.

Klearnek és Oumnak valami szendvicsféle volt a kezükben azt eszegették, a többiek nézik őket, aztán halk kuncogás. Mi a mosoly tárgya?

- Omszin éhes.

- Kérsz valamit enni?

- Igen.

Mondom én, hogy nem Thai!! Csak így első kérdésre igennel válaszol. :)

- Mai te is éhes vagy?

- Igen.

Remek. Nézzük mi van a hűtőben. Óha! Ebben semmi olyan nincs amit fözés nélkül oda lehet adni nekik. Akkor irány a bolt.

- Lemegyek a boltba ki mit szeretne enni?

- Mindegy.

Ezt utálom a legjobban.

- Azt nem tudok venni. Most találjátok ki mi kell, mert nem megyek le még egyszer.

- Kenyér.

- Zsemle?

- Zsemle jó.

- Felvágott?

- Igen.

Na ezzel már tudok mit kezdeni. Egyébkén a legbátrabb és legjobban beszélő emberke Mai. Látszik rajt, hogy érti miről beszélek, és válaszolni is tud.

Jövök haza, rakom eléjük az ennivalót, az én kislányom megszólal.

- Anya én is kérek.

Na ez a gyerek megint nem evett egész nap semmit!

- Oum te is kérsz?

- Nem köszönöm.

Hát jó akkor csak hárman. Értem.

Egyébként az hiszem a Thaioknál a szívroham nem olyan népbetegség mint nálunk. Egyrészt nem annyira jellemző a túlsúly másrészt iszonyatosan nyugodtak. El nem tudom képzelni miért tart fejenként két zsemle elfogyasztása majdnem negyven percbet.

- Na, ha végeztetek hozzátok fel a bejárati ajtótól a tököket.

Ez eltartott egy darabig mire megértették, hogy mit szeretnék, de akkor sem vagyok hajlandó angolul beszélni. Aztán nagy nehezen azért felfogták a mit kell csinálni. Szép sorjában le, aztán fel, és egyik sem akart bemenni anyámékhoz, pedig nem is Klear ment elöl. Ha ezzel megvagytok irány a fürdőszoba, mossátok le őket. Omszin halad a sor elején, gondoltam nem lesz baj, ő már volt itt, tudja a járást. Hát nem. Elment a folyosó sarkáig, majd szembetalálta magát négy választási lehetőséggel és elbizonytalanodott.

- Balra Omszin, aztán be az ajtón.

Na mikor már mindenki bejutott szépen felsórakoztak a mosdó előtt. Mit csináltok srácok? Bele sem férnek a tökök a mosdóba, nemhogy le is lehessen mosni!

- A kádban srácok.

Mikor végzett mindenki irány vissza a nagyszobába.

- Klear fogd meg az asztalt húzzuk szét.

Imádom mikor érti ugyan, hogy mit mondok, de nem tud vele mit kezdeni. Ez is egy ilyen szituáció volt. Mi az, hogy húzzuk szét az asztalt? Aztán Vera a segítségére sietett. Széthúztuk az asztalt veszem elő a toldást, nekik meg egyre nagyobb a szemük. Ilyet még sosem láttak.

- Nem is tudtam anya, hogy ez ilyen.

Naugyehogyugye? Még mindig vannak meglepetéseim. Nnnnnnnna!

- Csinált már valamelyikőtök ilyet?

Mindegyik csak a fejét rázza. Hát akkor vágjuk le a tök tetejét.

- Apaaaaa!

- Mindjárt.

Apánál , mint mindenki másnál a családban a mindjárt nagyjából negyed órát jelent, annyit meg nem várunk. Akkor majd megcsinálom én. Elővettem a nagy kést közben elég rendesen aggódtam a kezem épségéért, de végül sikerült megoldanom a problémát, bár nem mondom, hogy egyenesre sikerült a vágás. Kis fiaim mindjárt lecsaptak a legnagyobb tökre, hogy az nekik kell. Az egyik kísértet házat akart csinálni a másik boszorkány. A négy, meg a hat évük minden komolyságával sikerült kiválasztaniuk a két legnehezebb mintát. Sebaj legalább a felnőtteknek is lesz dolguk. Kiraktam kanalakat az asztalra, hogy akkor ezekkel lehet kipucolni a tök belsejét, majd élvezettel néztem a fintorgásokat mikor belenéztek a tökökbe. Mondjuk nem mondom, hogy szép látvány lenne.  Namármost! Két lehetőség van. Vagy a kanalakkal, vagy kézzel. És ugyan a kézzelt ajánlanám, de mindenki csinálja úgy ahogy akarja. Természetesen mindenki a kanalakhoz nyúlt először, aztán Mai unta meg leggyorsabban. Hamar eldobta a kanalat, és elkezdett kézzel turkálni a tökben, így ő lett kész legelőször. Rendes volt, mert átment Oumhoz segíteni, mikor Omszin végzett ő is nekiállt Oumnak segíteni, így már hárman turkáltak egy tökben. Elég nehezem fértek el. Ezután jött a mintaválasztás. Ezt! Nem azt! Inkább amazt! Vagy nem, mert ez nehéz valami könnyebbet! Vagy mégis inkább ezt? Nem volt egyszerű. Nagy nehezen mindenki kiválasztotta a mintát. Most szépen rögzítsük a papírokat a tökre, utána mindenki kezdje el bökködni a mintát a vonalak mentén, mert így kerül a forma a tökre, utána már csak fűrésszel ki kell vágni a pontok mentén.  Mint az a gyerekjáték amik a kifestőkben vannak, hogy kösd össze növekvő sorrendben a számokat és megkapod a mintát. Tök ugyanaz. Volt nagyoló fűrészünk a hosszabb vonalakhoz, meg finom fűrészünk a szemekhez, meg a kisebb lyukakhoz. Nem ám csak így meg úgy. Mai olyan sűrűn böködött, hogy azt hittem neki már majd nem is kell vágni kiesik magától a minta. Aztán nem. A vágással mindenki egész ügyes volt. Senki sem vágta el a kezét, és viszonylag gyorsan végeztek is, kivéve Botond fiam a kísértetházzal. Egy darabig hősiesen csinálta aztán először Vera segített neki, később én. Egy idő után meg már csak Vera meg én csináltuk. :) A boszorkányt meg én egyedül.

Na aki kész van, mivel még nincs ott kint sötét az vigye be a tököt a gyerekszobába, azt teljesen el lehet sötétíteni, ott meg lehet nézni a végeredményt. Klearé volt a kaszás meg a vigyorgó tökarc, Oumé a két kicsi szellem meg a sírhant, Maié a démonmacska szárnyakkal, és Omsziné a .... Na ja. Az tulajdonképpen mi is? Talán tűzdémon. Volt nagy vigyorgás mikor meggyújtottuk benne a gyertyákat. Klear meg Oum annyira belejöttek, hogy a tök másik oldalára is csináltak még egy mintát. Még szerencse, hogy egy tök nem feltétlenül csak egyszer használható. Végül nagy nehezen besötétedett, kipakoltuk őket egymás mellé az erkélykorlátra, és elkezdődött a bocs engedj át, még azt is szeretném lefényképezni, meg azt még egyszer. Merthogy az erkélyünk nem olyan nagy, hogy öt ember kényelmesen elférjen rajta, főleg, hogy mindenki oda akar férni mindenhez. Azért valahogy megoldottuk, és még egy csoportképre is sikerült összeimádkoznom őket, bár az elég nehezen ment. Összességében azt kell, hogy mondjam, hogy jól sikerültek, remélem világítanak is otthon, hogy elhesegessék a nemkívánatos rossz szellemeket. Jövőre lehet ismételni.

Este mondtuk neki, hogy át kell majd állítani az órát egy órával, mert kezdődik a téli időszámítás. Ezen igencsak elcsodálkozott. Itt komolyan állítgatják az órát? Mi az, hogy! Évente kétszer is. Csak, hogy jó legyen. Ázsiában nincs ilyen. Sőt talán amerikában sincs, csak a hülye európaiak szivatják magukat ezzel. Persze ilyenkor ősszel jó, hogy kapunk egy órát, de tavasszal igencsak hiányzik mikor elveszik. Legalábbis nekem. És a gyerekek alvási idejét is újra kell kalibrálni minden alkalommal. Szóval  én nem bánnám, ha megszűnne a dolog.

Aztán elkezdődött az, amire egyáltalán nem számítottam

- Anya esik a hó?

- Nem tudom. Remélem nem.

Vissza a szobájába majd két perc múlva megint kirohan.

- Anya esik a hó!!!!!

- Nem hiszem.

- De azt mondják a többiek a facebookon, hogy esik a hó.

Közben rohangál egyik ablaktól a másikig mint a veszett egér. Ide, oda, ide, oda, úgy, hogy alig bírom a szememmel követni. Persze nem lát semmit. A padláson az ablakokból  éjszaka nem igazán lehet látni semmit. Olyan izgatott mint egy kiskutya, egy pillanatra sem áll meg. ESIK A HÓÓÓÓ!!!!! Nekem meg csak most esik le, hogy nem azért ugrál, mert nem akarja a havazást hanem azért mert akarja. Tisztára mint Alice csodaországban. Igaz neki ez volt az első alkalom, hogy havazást látott. Állítólag hat évesen amerikában már látott havat, de hóesést sosem. Na jó gyere lemegyünk kinézünk az erkélyajtón ott többet látni. Úgy rohant le a lépcsőn, hogy kétszer is megcsúszott, de nem foglalkozott vele. Engem meg a szívbaj kerülgetett, hogy összetöri magát. És tényleg esik a hó. HÓÓÓ!!!!!

- Kimenjünk?

- IGEN!

- Klear vegyél kabátot.

Már félútról jött vissza

- Ja igen.

- Meg sálat, sapkát, cipőt is.

(- Mit hozzak gyerekek? - Nyulat! Kacsát! Meg kakast is!)

- Igen.

Már majdnem kiértünk.

- Kamera!

És rohan vissza a telefonjáért. Vagy tíz percet ugrált kint a hóban, aztán befutott, hogy hideg van. Az arcán földöntúli mosoly.

Ha valaki azt hinné, hogy ezzel vége az örömködésnek az ne tegye. Másnap előadta pontosan ugyanezt. Töretlen lelkesedéssel.

- Kimenjünk?

- IGEN!!

Itt sikerült csinálnom a képeket. Tíz percnél sokkal tovább bírta. Már nem érdekelte a hideg. :D A mosoly ugyanaz.

Hétfőn elmentek csizmát nézni a többiekkel. Na jó igazából valami jelmezt kerestek szerdára, de Klear csizmát akart venni.

- Klear ha tetszik valami ne vedd meg, először meg szeretném nézni milyen, hogy ne járj úgy mint a kabáttal.

- Igen.

Délután kérdeztem tőle, hogy talált e valamit.

- Nem . Olyat nem ami tetszett.

Na akkor próbáljuk újra, mert Attila is kinőtte a bakancsát kell venni másikat. Azt hiszem örülhetek, hogy nincs lányom. Több mint egy órát válogatott. Attilának hamar elintéztük a dolgot, aztán már csak Klearre vártunk. Mondtam a fiúknak, hogy menjenek bevásárolni mert ez hosszú menet lesz, de nem gondoltam, hogy ennyire. Majdnem az összes csizmát végigpróbált a boltban, ami nem volt kevés. Aztán talált egy olyat ami tényleg illett hozzá, meleg is volt, olyan amit neki találtak ki. Amíg álltam a sorban háromszor szaladt vissza. Letette, elhozta, letette, elhozta.

- Klear mi a baj?

- Jobban szeretem fekete.

Aztán több mint egy órás válogatás után nem vette meg. Azt hiszem jobb, hogy nincs lányom, bár tapasztalt kolléganőm szerint a fiúkkal sem lesz jobb. :(

Végül próbáltuk elmagyarázni, hogy majd ki kell menni a temetőbe mert halottak napja lesz. Ijedt kis arcocska.

- Ki halt meg?

- Úgy általában a halott emberek napja.

- Miért?

Hát erre mit lehet mondani?

- Hogy megemlékezzünk róluk. Évente legalább egyszer.

Nem nagyon értette, de azért mondta, hogy eljön velünk. Legalább lát európai temetőt. Egyébként úgysem vinnénk ki.