Azt hiszem nem érti a lényeget. Tudom, számíthattam volna rá, hiszen többen is mondták, hogy ez lesz. Ahhoz képest, hogy amikor idejött 30 fokban is két pulcsiban meg hosszú nadrágban didergett, tegnap 8 fokban lejött egy rövid ujjú pólóban és ment a kabátjáért.

-Klear! Hideg van. Öltözz fel!

Na erre visszament és felvett egy pulcsit is. Aztán elkezdett rohangálni a lakásban mint a veszett egér. Nem szólna ám, hogy valami baja van, csak rohangál. Jó mondjuk reggelente mikor kiabálok a fiúkkal, hogy miért kell mindig kiabálni, miért nem lehet megérteni, hogy időben kell odaérni az uszodába, mert az Imre bácsi nem fog várni a Sipos fiúkra. Megtartja a foglalkozást aztán aki ott van jó, aki nincs az is jó. Ilyenkor szokott a kisebbik fiam rám nézni üveges tekintettel.

- Anya, én nem is akarok uszodába menni!

- Jól van fiam akkor csak a Boti megy.

- Na jó akkor én is megyek.

Mindezt igen emelkedett hangnemben. Igazából  nem csoda, hogy szegény nem mer beleszólni a dolgokba. Minden esetre egyszer csak felfigyeltem a nagy rohangálásra. Persze csoda lett volna, ha nem tűnik fel, hogy már nyolcadszor rohan el mellettem, majd megáll tétován a fiúk szobája előtt, látom rajta, hogy bemenne, de nem mer, majd ugyanez lejátszódik a hálószobánknál. Na mondom, ha szeretne bemenni ebbe a két szobába akkor már tényleg baj van. Nem mintha nem mehetne, de valamiért egyelőre még nem teszi. Kérdezem tőle mi történ.

- Nincs meg a bérletem.

Mindezt már bőven azután, hogy elment a busz amivel mennie kellene. De ne aggódjak csak menünk ö majd megkeresi. Tök jó, hogy az első hétvégén elmentünk busszal, hogy tudja hol kell felszállni, hol kell leszállni, hogy vehet jegyet az automatából, hogy vehet jegyet a sofőrnél. Erre fixen keresi a bérletet, ahelyett, hogy venne egy jegyet, aztán délután nyugiban kereshetné a bérletet. Problémamegoldó képesség nulla. Na mondom ebből, ha így megy tovább se bérlet se iskola nem lesz. Nem baj nem maradsz ki a jóból, gyere elviszünk. Kipakoltuk a srácokat először az uszodában, aztán mentünk vele az iskola koleszába mert ott volt az első órája. És még oda is ért. Hehe. Aztán jött a ma reggel. Hőmérséklet szintén nyolc fok körül, de maximum tizenegy. Jön a pólójában. Na mondom kezdődik megint.

-Klear! Hideg van. Öltözz fel!

Erre felvesz egy pulcsit, és megint rohan mint a veszett egér. Pulcsiban. Futok utána. Kabát nem kell? Nem ér rá. Nincs idő. ????? Mennyi ideig tart felvenni a kabátot. Főleg úgy, hogy mindez 7:07-kor történt a busz meg elment 7:03-kor. Arra már futhatsz édesem! Na ő elrohan, mi összeszedjük a fiúkat, kezdődik a harc, hogy szállj már be az autóba fiam mennünk kell. Utolsó gondolattal még visszarohantam Klear kabátjáért mondván, hogy hátha ott ül még a buszmegállóba. Mondtam apának, menet közben még meglátogatjuk a buszmegállót. És naná, hogy ott ül.

- Szerinted még odaérsz a suliba?

-Nem.

- Na ülj be. Elviszünk.

Ez mondjuk működik amíg esik az eső reggel, de ha mi is biciklivel megyünk már nagyon el fog késni. A fiúkat megint kitettünk az uszodánál aztán visszük a kiscsajt a kollégiumhoz. Mert reggel nekünk sem megy még úgy isten igazából a gondolkodás. Aztán mikor megálltunk az épületnél, akkor jöttem rá, hogy ez nem biztos, hogy ez a jó hely, és mikor megfordultam már biztos voltam benne, hogy nem. Két riadt szempár, meg egy elhaló iskola. Na az nagyon nem itt van, de beszélj édesem!! Akkor tovább apa! 7:29 volt mikor az átjárónál kiszállt a kocsiból. Azt hiszem ma nem sikerült.             

Egyébként ezzel a kelés nevű démonnal lesz bajunk. Elvileg hét előtt öt perccel el kellene indulnia, hogy elérje a buszt. Ehhez képest háromnegyedkor vánszorog le a fürdőbe még pizsamában. Ezek után többnyire esélytelen időben a buszmegállóba érni, bár meglepően gyorsan öltözik. Cserébe este tizenegykor még vigyorgunk egymásra a számítógépek előtt. Zoltán ezt úgy fogalmazta meg, hogy még egy függő van a családban. A vicces az, hogy többnyire ugyanazt is nézzük. Éljenek a koreai és japán sorozatok!!! :D

Tegnap mondom neki, hogy ha esik az eső, használd az ernyőt amit adtam. Nagy szemekkel néz rám.

- Ernyő. Az a kicsi amit adtam mikor jöttél, hogy beleférjen a táskádba. ERNYŐ!!!

- Jaaaaa. Hozom!

Kész. Pedig ezek még többnyire angolul mennek. Na mondom ez nem megy. Akkor mutogatok is. Ne hozd, hanem használd ha esik az eső. Jó. Végül ennyiben maradtuk. Biztos vagyok benne, hogy nem tudta mit akarok tőle. Egyébként az öltözködést sem értem. Mikor második nap megfázott, gondolom mondta neki az anyja (a vér szerinti :), hogy öltözzön föl melegen. Sapka, sál. Na ebből maradt máig a sapka. Éjszakára alváshoz. Vastag. Polár. Aztán esőben, hidegben ha ki kell menni az utcára, és hordhatná mert igazából senki nem nézné hülyének, akkor nem veszi fel. Minden tini ilyen? Gondolom igen. Délután megyünk gumicsizmát venni a szüretre. Előre félek.

Vissza kellene térnem arra, hogy otthon írok rendes billentyűzettel. Se helyesírás ellenőrző, se rendes ékezet. Szánalmas! :D

Szöveg rendes ékezetekkel ellátva és kijavítva. Nagyjából.