A barátnőm szerint mi úgy vagyunk a cserediákokkal, mint ő a macskákkal. Nála is mindig úgy kezdődik, hogy csak addig fogadja be, amíg nem talál neki egy másik gondos, rendes, szerető családot, aztán persze a cicus örök tagja marad a családnak. Végül is, ha így nézzük, van ebben némi igazság.

Igazából nem mondhatnám, hogy nem úgy alakultak a dolgok, ahogy szerettem volna, csak egy kicsit korábban, mint ahogy számítottam rá. Eredetileg az volt a terv, hogy majd valamikor karácsony után szólok, hogy, ha cserecsaládra lenne szükség, akkor beszéljünk. Ez úgy alakult, hogy tulajdonképpen most is cserecsalád vagyunk, csak egy teljes évre. Örököltünk. Fay eredeti befogadó családja valamiért mégsem tudta fogadni a kislány, én meg mondtam, hogy amíg nem találnak neki új kedves, rendes, szerető családot, addig nálunk ellehet, nehogy az legyen, hogy nem tudják elkezdeni a papírok rendezését. Itt követtük el a végzetes hibát! Elkértük a teljes anyagát, hogy mégis tudjuk, hogy kivel leszünk pár hétig együtt. Mikor végigolvastuk mind a ketten, összenéztünk, és arra jutottunk, hogy akkor akár maradhat is. Ennyit a karácsony utánról. Meg arról, hogy készen kapott, beszoktatott cserediákot akarunk. Mehetünk megint Győrbe az engedélyek miatt. Ezt a részét nagyon nem szeretem.

Egyébként, ha ez így megy tovább, felújítjuk a teljes házat. Persze túlzás lenne azt állítani, hogy a diákok miatt csinálunk mindig valamit, de valahogy mindig úgy sikerül az időzítés, hogy akkor csináljuk azt a valamit, amikor már jönnek. Klear mikor jött, a nagyszobában cseréltük a szekrénysort, azért nem lehetett megmozdulni a lakásban. Aiknál éppen a hálószobánkat festettük ki, ezért az egész lakásban alig lehetett megmaradni a festékszag miatt, de szó se róla Fay jár most a legrosszabbul. Ugyanis most éppen szétvertük a fürdőszobánkat. Csutkára. Pedig csak úgy indult, hogy kicseréljük a tusolókabint. Szóval most nincs fürdőszoba, két hét múlva itt az új cserediák, nekem meg erősen van egy olyan érzésem, hogy nem leszünk addigra kész vele, tehát minden adott egy jó kezdéshez."Isten hozott, jó, hogy itt vagy! Tudom, hogy ismeretlen minden, és félsz, meg honvágyad van, de ha mosakodni akarsz, csak, hogy jobb legyen a hangulatod, vagy a konyhát használd, vagy menj le egy szinttel lejjebb a szüleimhez." Jól hangzik nem? Bár legalább hamar megismerné őket is. Na, mindegy. Reméljük a legjobbakat, hogy kész leszünk a fürdővel, bár a kabin, amiért az egészet elkezdtük, biztos, hogy nem jön meg addigra. Egyébként minden tökéletes, és jól vagyunk. :)

Kis ízelítő a jelenlegi állapotról, a teljesség igénye nélkül. Valamikor itt volt a tusoló, és a kád. Ja, és, hogy teljes legyen a boldogság, még mindig csak bontunk és vésünk. Necces.