Plagizáltam, de minden benne van ami a lelki világomat jellemzi per pillanat. Valahogy mostanában semmi nem akar összejönni. Minden program, amit előre eltervezek, hogy milyen jó lesz majd, mert végre lesz mit együtt csinálni a családnak, félresiklik valahol. Végre volt hó, hogy csináljunk belőle mindenféle szépet és jót, erre akkor volt a Auschwitz/Krakkó kirándulás. Sebaj, elkezdtük építeni az iglut négyen a srácokkal, de mivel a fiúk hamar átáztak, meg elfáradtak, bezavartuk őket, így maradtunk ketten apával, és összeszorított foggal bíztattuk egymást, hogy akkor is befejezzük. Be is fejeztük, az eredmény igen jó lett, de másnapra már olyan szinten olvadt az egész, hogy használni nem lehetett, viszont cserébe egy hétig mindenkinek fájt mindene. Nekem legalábbis. Olyan izomlázam lett, az egész téli semmittevés után, hogy csak na. Apának meg fájt a keze. A jövőre nézve tanulság, hogy ha lesz is hó, meg lesz több munkás kéz, akkor is az a  méret a jó, amire első körben az mondod, hogy hülye vagy? Kicsi lesz! Nem lesz. Vagy ha lesz is ki a fenét érdekel. Egy ember tudjon belefeküdni, aztán, ha más is akar menni cseréljenek helyet. Mindig szigorúan csak egy bennt, mert annyinak van hely. Ahogy telt a munkával az idő úgy csökkent  a lelkesedés is.

Egyébként a lengyel kirándulásról nem volt élménybeszámoló, csak, hogy jól érezték magukat, mert milyen jó, hogy a lengyel diákokkal végre tudtak angolul beszélni, és milyen királyok voltak, meg, hogy Auschwitzban sok rossz dolgot láttak. Mondjuk próbáltuk valamennyire felkészíteni arra, hogy mi lesz ott, nem mintha én voltam volna mát ott, vagy valaha is hajlandó lennék elmenni. Az ilyen helyekkel az a baj, hogy biztos nagyon sok rossz dolog történt ott a zsidókkal, de a háborúban senkinek sem jó. Thaiföldön azt mondja, nem igazán tanulnak a második világháborúról. Gyanítom az elsőről sem. Mondjuk ez tök jellemző az én központú, idióta fehér ember idióta euróba központú szemléletére, hogy világháborúnak mond valami, ami a világ nagy részén nem is volt jelen. Csak az tudnám, hogy a japánok, hogy keveredtek bele az egészbe, persze valószínűleg nem volt véletlen, hogy "szegény, ártatlan" amerikaiakat bombázták. Na jövőre majd megkérdezem a japán fiamat, hogy, hogy is volt ez az egész. Vagyis, hogy ők mit tanulnak. Mert azért gyanítom, nekik ez benne van a történelem könyvükben.

Most meg úgy tűnik, hogy a húsvétra tervezett dolgok sem fognak megvalósulni. Vagyis biztos, hogy lesz belőle valami, mert ugye tojást festeni meg keresni az udvaron kell, de mivel apa ezekben alapból nem vállal részt, a fiúk meg hamar kidőlnek a sorból, mert unatkoznak, megint az lesz, hogy majd csinálhatok mindent egyedül. Úgy meg annyira nem móka. Hát, ez van ha kirepülnek a fiatalok a fészekből. :D Április végén Prága, tavaszi szünetben önkéntes alapon szervezett országos Thai család látogatás, májusban 10 nap AFS magyarországi körutazás, aztán lényegében már mennek is haza. Már csak négy hónap van hátra. :(

Ugye most már nem jön vissza a hideg meg a hó? Ugye? Ugye? Ugye? Most már jó időt szeretnék, hogy lehessen napozni meg fotoszintetizálni, meg mozogni a gyerekekkel és végre mindenkinek jobb legyen egy kicsit a kedve. Elmentünk megnézni, hogy mikor nyit a kalandpark. Ki van írva az őszi nyitva tartás. Az még tényleg úgy tűnik, hogy teljesen aktuális. Csak gratulálni tudok a dolgokhoz. Igaz van egy telefonszám, hogy az aktuális nyitva tartásról azon lehet érdeklődi, de az azért remélem mindenki érzi, hogy ezzel valami nagyon nincs rendben. És az egészbe az a gáz, hogy nem mi voltunk az egyetlenek, akik a szájukat tátották, hogy hátha tudnak szerezni valami információ morzsát. Most, hogy már volt 8 fok is van, ha nagyon odasütött valahova a nap, jó lenne kint tölteni huzamosabb időt a szabadban. Na jó, nálunk az erkélyajtóban például 28 fokot mutatott a hőmérő, el is kerekedett Klear szeme teljesen, míg meg nem mondtuk neki, hogy ott megszorul a meleg és gyakorlatilag amíg fenn van a nap az égen addig a hőmérőt süti, szóval nem kell komolyan venni a dolgot, és főleg nem kell nagyon levetkőzni mert akkor is csak 6-8 fok van, és ilyenkor nagyon meg lehet még fázni. Persze nem mindenki érzi így, mert láttam már a helyi kemény csávókat, mind a 13-14 évükkel 8 fokban pólóban rövidnadrágban mászkálni. Azt azért jó lenne tudni, hogy hogy jutnak hozzá ezekhez a ruhákhoz. Persze nem teljesen lehetetlen, hogy tudják, hogy melyik ruhájuk hol van, de ha mégsem akkor érdekes lehet a ruhaszerzési akció.

- Anyu. Hol vannak a nyári cuccaim.

- Mi kell?

- Hát a rövidgatyám.

- Minek?

- Mert ott kint süt a nap elmegyünk a haverokkal sétáni.

- Rövidnadrágban?

- Ja.

- Nesze édes fiam.

Vagy el nem tudom képzelni, hogy ilyenkor mi zajlik le a családoknál, mert ha nem ez, akkor az is külön művészet lehet, hogy úgy jusson ki egy szál semmiben otthonról, hogy az anyja ne lássa meg, mert ha mégis akkor esetleg kap két akkora jól irányzott fülest, hogy legközelebb majd nyáron, mikor tényleg harminc fok lesz, akkor is inkább bundakabátot vesz.

Szóval most már mindenki igényelné a meleget. Mondjuk holnaptól.

Akkor  nézzük mi történt az elmúlt egy hónapban. Sok minden nem. Elkezdte mindenki élni a saját életét, ami alapvetően jó. Csak ugye mindig van, de. A család életéről mostanában csak elhullajtott utalásokból értesülök, és próbálom kitalálni, hogy mi is történik körülöttem. Jó dolog az önállóság, de azt hiszem azért ennek is kell valahol határt húzni. A dolgokat megbeszéltük, remélem tartani is tudjuk. Úgy tűnik, mindenki igényli, hogy időnként emlékeztessék a dolgokra. Ezek szerint ez nem korfüggő.

A múlt héten felhívott Klear, hogy csak később jön, mert színházba megy. Őőőőőőőő. Biztos jó lesz ott neked? Hát ha iskolai program csak menjél. Aztán viszonylag hamar hazaért.

- Milyen volt?

Csak mosolyog. Ez azért sok mindent elárul. Úgy vigyorgok, hogy majd szétszakad a fejem.

- Unatkoztál?

- Igen.

Itt már röhögünk mind a ketten. Igazából nem tudom, mit néztek meg, hogy őszinte legyek nem is érdekel. Amíg egy hangversenyre bármikor bárhova szívesen elmegyek, valahogy a színház nem az a hely ahova nagyon vágynék.

- Mit néztetek?

- Nem tudom, nem értettem.

- Na jó, de mi volt benne?

- Egy vak király, de nagyon álmos voltam.

Én meg csak bólogatok. Én is az lettem volna.

- Oum is eljött, de ő aludt.

:D

- És te nem?

- Nem.

- Miért?

- Mert tanárnő ott ült mellettem

- Egyik oldalon Oum ült, de aludt, a másikon a tanárnő, és magyarázott.

Azt már nem tette hozzá, hogy, de jó volt Oumnak.

Hát lássuk be a színház ezek szerint nem volt nyerő ötlet, igaz így legalább ott is volt. Egyébként nem ment volna, mert oda mi nem nagyon járunk.